Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
622 TISZASZENTIMRE 7. 1548-ban 2130 kéve őszi gabonát, 300 kéve árpát szednek a tizedszedők a szentimrei lakosoktól, ugyanekkor Szentgyörgyön 2649 kéve őszi gabonát, 852 kéve árpát. Mindkét helyen jelentéktelen a méhészet. A későbbi Pusztaszentgyörgy erősebb, gazdagabb gabonatermő helyként jelenik meg. 112 1576-ban 31 lakosa 526 bárány után fizet tizedet. 113 1654-ben Biriszló Péter bíró s a Sipos, Varga, Kis, Tar, Székes és Sármány nevű családok évi 16 forint, továbbá minden embertől egy zsák köles s egy icce vaj fizetésére és szüretkor egy négy ökrös szekér kiállítására voltak kötelezve, de összesen is 16 véka kölest, egy vendéi bort, egy icce vajat s 6,60 forintot vittek az uraságnak. 1657-ben csakl2 forintot fizettek, és 1 zsák kölest adtak. 114 1713-ban 11 lakosa 19 jármos ökörrel, 37 hámos lóval (vagy göböly, tehén), 7 meddő tehénnel, 25 sertéssel és 10 méhrajjal bírt, s a termés 134 kila őszi gabona és 63 kila árpa volt. 115 1722-ben 12 adózó jobbágynak 24 jármos ökre, 4 jármos uzsorás ökre, 19 fejős tehene, 5 hátas (vagy ménesbeli) lova, 13 harmadfű tinója, 49 sertése, 262 kila búzája, 146 kila árpája (kölese) volt, s ezek után adózott. 116 1720-1725 között a visszatelepülök Szentgyörgy puszta határában, az ottani templom körül törték fel a földet, ide az őszi vetés került, míg második nyomás céljaira (tavaszi vető alá) saját határuk hatalmas gyeplegelőjét igyekeztek szántóvá alakítani. Ekkor egyszeri szántás után azonnal vetettek. Az évente bevetett terület nagyságát a család teljesítőképessége határozta meg. 117 1770-ig az igaerőhöz alkalmazott újraosztásos földközösség divatozott, a „szántóföldeket és réteket csak járómarhákra szoktuk felosztani. Határunk nagyobb része székes földekből állván, annak sem szántással, sem kaszálással hasznát nem vehetjük, szántóföldjeinket csak egy nyomásra hagyván, magok között jussokra úgy szaggatták. Azért csak egy nyomás lévén... máris annyira elsoványítottuk, hogy szántóföldeink sokszor az elvetett magot alig adják meg. A közlegelőt Sréter Uram tiszttartója apródonként bevonatván, ura részére elfoglalta" - vallották a gazdák 1770ben, az úrbérrendezés előkészítése során. 118 Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát negyedik osztályba sorolták, s így 32 kishold szántót és 12 kaszás rétet rendeltek minden egész jobbágy telekhez. 119 1788-ban a közbirtokos földesurak Szentimre határában még csak 37 kh majorsági szántót használtak, Szentgyörgy pusztán azonban a Szentimrey nevű földesurak 1652 kh majorsági földet tartottak meg. 120 Talaját Bél Mátyás 1730-ban tűrhetőnek, Vályi András 1799-ben jónak, rétjét elégnek mondja. Fényes Elek 1837-ben azt írja, hogy „határa néhol homokos, de igen termékeny; szőlőt mivel, sok juhot tart". 1786-1789 között a község határterületének megoszlása művelési ágak szerint az alábbi volt: szántó 2869 kh, rét 2256 kh, kert 15 kh, legelő 4242 kh, szőlő 129 kh. 121 Az 1836-ban megkezdett elkülönözés és tagosítás, ha nem is megnyugtatóan, de tisztázta a viszonyokat a földesurak és a jobbágyok között, s ez a gazdálkodásra is előnyösen hatott. Az 5770 kisholdat kitevő száraz és vizes közlegelőből a telkes gazdák, házas zsellérek és kivételesek telkenként összesen 14 holdat kaptak. A jobbágyságé lett tehát összesen 1129 kishold közlegelő, míg a többi 4640 kishold a földesúri majorgazdaságoké maradt, melyek most már a falu határában is egyre inkább terjeszkedni kívántak. A tagosítás a parasztságra hátrányos is volt, amit az egyik 1846. évi részlet így fejez ki: „... szántóföldjeiknek vizenyős voltát, legelőjük víz alatti állását, úgy kaszállóiknak szántóföldjeik közé esését panaszolják, mely miatt minden harmadik évben ugarnak kenteiének azt hagyni." 122 A múlt század közepétől az alábbiak szerint alakult a művelési ágak megoszlása: 123
