Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZASAS 581 Tiszasast 1700-ban Mihályi Deák Pál kapta, akinek özvegye, és annak második férje, Steöszel Kristóf 1712-ben megfizette a kincstárnak a faluért a fegyverváltságot. Az Újfaluból visszatelepedők „visszajövetelekor nem a régi Telekre (faluhelyre), hanem közel amellett való partos helyre telepettek le".

37 Újabb évtized elteltével - a Schlick Lipóttal folytatott pereskedés lezárulásával - végleg Steöszelé lett a falu. 1744ben földesura már 8 és 3/4 portával rendelkezett.

38 Sast gróf Tige Lajos és báró Luby Imre örökölte.

39 1833-ban a földesurak a parasztok használatából elvontak 2781 kisholdnyi kaszáló- és legelőterületet. A határ tagosítását - a jobbágyok számára hátrányosan és a helytartótanács helytelenítése

40 ellenére - 1842 őszén végrehajtották a földesurak. A gazdák azonban nem fogadták el a kimért földeket, nem végezték el sem a szántást, sem a vetést 1843 tavaszán. A helyszíni vizsgálatra kiküldött szolgabíró ugyan igazolta, hogy a sasi jobbágyok az egyes földdarabok hasznavehetetlensége és a hiányos mérés miatt akadályozták a tagosítás végrehajtását,

41 a vármegye azonban 1843 áprilisában karhatalom jelenlétében mégis kimérette a földeket. A Helytartótanácsnál tiltakozó jobbágyokat a vármegye letartóztatta, de hamarosan haza is engedte, mert a Helytartótanács a parasztoknak adott igazat és elrendelte a hiányok pótlását.

42 Az 1846. október 20-án kelt úriszéki ítélet 140 házas zsellér számára, valamint a telkesgazdák és kivételesek részére telkenként 41 3/4 kishold legelőterületet, összesen 1450 kisholdat állapított meg. A zsellérek szerették volna a részükre megállapított legelőterületet a gazdákétól elkülöníttetni, erre azonban 1848-ig nem került sor. 1848 húsvét hétfőjén a község lakói Luby Imre földesúr csordáját kiverték a Kelem nevű legelőről és saját marháikat hajtották rá. A földesúr panaszára a vármegyei alszolgabíró fegyveres hadnagyok kíséretében 1848. május 3-án megjelent, fél század lovaskatona segítségével a főlázítókat letartóztatta s lecsendesítette a mintegy 150 főnvi zúgolódót.

43 1848-49-ben a tiszasasiak a szabadságharc oldalára álltak. A falu több lakója nemzetőrként részt vett a szenttamási csatában.

44 Az 1872. május l-jén keltezett szabályrendelet alapján alakult nagyközséggé.

45 Az 1876. évi területrendezéskor Tiszasas az újonnan létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszai alsó járásába került.

46 A tiszasasi elöljáróságot 1879-ben egy főbíró, egy másodbíró, egy adószedő, egy közgyám, egy jegyző és négy tanácsnok alkotta.

47 1919-ben a Tanácsköztársaság létrejötte után megalakították a direktóriumot. Ennek azonban kevés ideje maradt a cselekvésre, mert a községet hamar megszállták a románok, akik a direktórium tagjait elüldözték.

4S 1925-ben az elöljáróságot a bíró. törvénvbíró, négv esküdt, pénztárnok és közgyám alkotta. A községi képviselőtestületnek 10 virilis, 10 választott és 4 póttagja volt.

44 Tiszasas 1944. október 9-én szabadult fel.

50 Már 1945. január 31-én megválasztották a községi elöljáróságot. Rövidesen életrehívták a helvi nemzeti bizottságot is. amelynek egy 1945. május 7-i jelentés alapján 8 tagja volt. A kisgazdákat Gálfv Sándor és ifj. Tóth László, a Nemzeti Parasztpártot Bagi Sándor és Papp Lajos, a kommunistákat Murvai János és Murai Károly, a Polgári Demokrata Pártot pedig Mohácsi László és Hamburger Imre képviselte a bizottságban. Az elnök Gálfv Sándor volt.

51 1945 tavaszán alakult meg a négv demokratikus párt helvi szervezete, köztük az MKP-é 1945. április 9-én (egy másik adat szerint április 12-én), a Polgári Demokrata Párté március 28-án, a Nemzeti Parasztpárté március 30-án. Az MKP tiszasasi szervezetének megalakulásakor 23 tagja volt. 8 tagú választmányt is választottak. Elnök Murai János, alelnök K. Csató László, titkár Gebei Béla lett. A pártszervezet helyiségéül a Rákóczi út 8. sz. alatti gazdakör termét jelölték ki.- A társadalmi szervezetek közül a MADISZ és MNDSZ létrejöttéről vannak adataink,

53 valamint a Demokratikus If-