Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

562 TISZAROFF birtokosai a Borbélyok mellett Dolinay Imre, a Majtényi, Horthy, Seeberg, Bartry, Magyary családok. A Magyary-Kossa család a Borbélyoktól örökölte birtokrészét. 1897-ben 100 holdnál nagyobb birtokkal 19 család rendelkezett a településen.

64 A jobbágylakosság vagyoni rétegződéséről legkorábban a XVI. század második felében készült dézsmajegyzékek tájékoztatnak. 1576-ban egésztelkes jobbágy nincs a faluban, de van 2 féltelkes, 9 „szemtermelő" szegény jobbágy és 8 zsellér. 1672-ben viszont a 11 dézsmafizető mind telkes gazda volt.

65 1715-ben Roffon 20 jobbágyot és 6 zsellért írtak össze.

66 Az 1770-71. évi úrbérrendezéskor a falu határát második osztályúnak minősítették, s így 28 kishold szántót és 12 kaszás rétet állapítottak meg az egész telek számára. A következő adatokból jól megfigyelhető az úrbéri viszonyok változása' 1770. 1771. 1851. évi úrbérrendezés úrbérrendezés adóelőtt után összeíráskor Úrbéri telek 23 7/8 telek 22 7/8 telek Úrbéri telek kisnemesnél 3/8 telek Telkes jobbágy 72 78 80 Házas zsellér 35 26 236 Úrbéri szántó 575 kishold 668 kishold 756 kishold Dez.--.mas szőlő 157 kapás 200 kishold 1786-ban a népesség száma 1626 fő, a családok száma 322, a házaké 247. A népességből férfi 832, házas 290, nőtlen 542. A nők száma 794. A társadalom rétegződését az alábbi táblázat mutatja.

67 Pap Nemes 1 90 Tisztviselő Polgár Polgár és paraszt örököse Paraszt 2 67 61 Zsellér 203 Egyéb Szabadságolt katona 1-17 éves sarj 92 1 315 Egvütt Nők 832 794 Jogi népesség 1626 A telkes gazdák között 1851-ben egésztelkes nincs, féltelkes 15, negyedtelkes 58, nyolcadtelkes 7. Az 1771. évi úrbérrendezéstől az 1848. évi jobbágyfelszabadításig a jelentős lélekszámbeli növekedés mellett a paraszti szántóterület alig változott, a zsellérháztartások száma viszont megtízszereződött. A földesurak majorsági szántóterülete 1789-ben 1600 kh-at, 1851-ben mintegy 3500 kh-at tett ki.

68 A paraszti földeknek a majorságiaktól történő elkülönítésére és tagosítására hosszú per után 1842-ben került sor. „1842-ik évben a lakosság a vármegye által kimutatott földje elfogadására ... kénszeríttetett, de azt sok ideig elfogadni nem akarta."

69 A legelő elkülönítése során a jobbágyok addig használt úrbéri szántó- és rétföldjeik mellé az úrbéri házas zsellérekkel és kivételesekkel (pap, kántor, tanító, jegyző, harangozó) együtt 904 kishold legelőt kaptak.

70 Ennek mintegy fele esett a 236 házas zsellérre. Az egy tagban kimért zsellér-legelőt az 1870-es évekig fokozatosan felosztották, szántóvá feltörték. A zselléreket ez juttatta átlagosan másfél holdas törpe-