Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAROFF 559 Év 1880 1890 1900 1910 1920 1930 3928 4956 5351 5421 4983 5282 1940 1944 1950 1960 5527 5530 3617 3276 1910-ben Akolhát, Gyolcstanya, Borshalom, Verestanya, Gyenda külterületi lakott helyeit tartották nyilván. A külterületi lakosság száma 1910-ben 2327 fő, 1949-ben 711 fő, 1960-ban 156 fő volt.

36 1946-ban a Pusztagyenda nevű külterület Tiszagyenda néven önálló községgé alakult.

37 Ezzel Tiszaroff lélekszáma 2029 fővel, területe 6417 kh-dal csökkent. A lakosság számának csökkenése a következő évtizedben is folytatódott, jelentős volt a fiatalok elvándorlása. 5. A régészeti leletek tanúsága szerint már a honfoglalás korában lakott hely, majd az Aba nemzetség szállásbirtoka. Az 1270. augusztus 20-án kelt adománylevélben ezt olvashatjuk: „A budai káptalan bizonyítja, hogy Annus asszony, Turul comes özvegye, Pál comes leánya... két prédiumát t. i. Rofot... s Mihált a Nyírben Szalacs mellett, unokahúgának s férjének Ábrahámnak, Panyit fiának hagyta."

38

1325-ben az Aba nembeli Kompolt fia Péter fiainak osztozkodásakor István kapta, ki 1349-bén igazolta, hogy itt, a Tiszán régi idők óta rév működött. Egyházának papját 1332-35 között évente említik, pontosan meghatározott pápai tized összegének feltüntetésével.

39 1683-ban Giraj kán tatár lovasserege elpusztította Roff régi települését, amely a mai községtől É-ÉNY-ra, az ún. Felsőtelek dűlőben, az ártérből mintegy 4-5 méterre kiemelkedő magaslaton feküdt. 1683 és 1687 között a Pély községhez tartozó Akolhát pusztára, a Tisza túlsó partjára telepedtek át, ahonnan 1691 körül tértek haza. „... a régi faluhelyről a víz által kiszoríttatván, kéntelenítettek nagy messzebb ... alább szállani."

40 Pesty Frigyes az elfutás és visszaköltözés hagyományait a következőképpen jegyezte fel: ,,A' török tatár járás idején midőn már a' régi Roff Helység elpusztult, és Szerencsre és Debrőre bujdosott el, Törökszentmiklósiak és Túrkeveiek egy része ... Akolhát nevű pusztára ... vették magokat, hol föld házakban sok ideig laktak ... Azután a' világ lecsillapodtán a' nevezett városbeliek haza költözködvén az elhagyott Földházakba laktak sok ideig, és onnét jártak át szántani a' mostani Roffi határba, mígnem apródonként a' mostani helyen megtelepedtek, és felszaporodtak."

41 1691-től az elhagyott régi akolháti pusztát Pusztaroff néven ismerték.

42 1691-1695 között a mai helyén épült fel az új település, mely ekkor már II. Rákóczi Ferenc birtokához tartozott. Ezt igazolja 1695. június 25-én Szerencsen kelt megkeresése Heves megyéhez, melyben Roffon megtelepülő jobbágyai érdekében jár el: „a szokásos mentesség biztosíttassék részükre".

43 A kedvező feltételek hatására rövid ideig tartó békés időszak következett. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt 1705-ben a Maros melléki szerbek, majd 1706-ban Rabutin csapatai pusztították el a helységet. 1711-ben már újra lakott hely volt Roff. A falu felére, Rákóczi birtokrészére ekkoriban tette rá a kezét a kincstár. 1721-ben Borbély Mihály zálogba vette Roff felét mint Rákóczi Júlia birtokrészét, majd 1728-ban megvásárolta a falu másik felét is, s ezzel az egész falu urává a roffi Borbélyok váltak. A következő ötven év alatt a Borbély család birtoka „beházasodások" miatt jelentősen zsugorodott, miközben tizennégy földesúr jutott birtokrészhez a községben. A Borbélyok mellett 1754-1790 között néhány armalis nemes is élt a faluban.

44