Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

558 TISZAROFF menti árvízmentes magaslatokon már a kőkorban és a rézkorban is megtelepedett az ember. Ezt tanúsítják a kora rézkori szórványleletek és egy bronzkori szép formájú lándzsa előkerülése. A jazig-szarmata telepek nyomát edények, orsógombok őrzik. A Lejtői-révnél római urnákat találtak. Az Örvényes-halom dűlőben római korból származó aranypénzekre és népvándorlás kori csont gyöngysorra bukkantak.

17 A hun kori tiszaroffi lelet - gazdag női sírból származó ezüstékszerek - érdekessége a nagy kalcedongyöngyökből álló nyaklánc.

1

* Ezenkívül igen sok és változatos formájú ruhakapcsoló tű (fibula), bronztükör és -edény került elő a község határából.

19 Tiszaroff árvízmentes szinten épült halmazfalu, tanyavilág nélkül. Jellemzőek a fa-, újabban kőoszlopos, lopott tornácos házak. A lakosság szegény része a településen elkülönülve élt. Gazdálkodását a legeltető uradalmi állattartás jellemezte. Jellegzetes volt a pásztorok szűrviselete, nőknél a fekete hímzésű bekecs (kisbunda). A katolikusoknál a betlehemezés, Jézuskeresés tartoztak a legjellemzőbb szokások közé. Az Al- és Felvégen egyaránt kedvelték a kocsmai mulatságokat, és általánosan elterjedt volt a disznótori (mócurka), lakodalmi, tollfosztóbeli, Luca-napi alakoskodás, s a szilveszteri beharangozás nevű szokás. Hitvilágukban a táltoshitnek és a babonás történeteknek volt jelentős szerepe. Ismert gyógyító volt Orvos Tóth Péter és Hubai Zsuzsa, az állatgyógyítók közül pedig a kondás Szabó László, Kakó András és Bugyik József. A község életét saját élettörténetével együtt Mohácsi Bálintné tiszaroffi parasztasszony több néprajzi pályamunkában örökítette meg.

2

" 4. 1248-ban a tomaji apátsághoz tartozó helységként említik.

21 A tatárjárás után ismert tiszai átkelőhely volt.

22 1319-ben Károlv Róbert az Aba nemzetség Kompolti ágának adományozta.

23 A község a Kompoltiak birtoka maradt 1510-ig, majd 1569-ig a Guthi-Ország-ok birtokához tartozott.

24 Az első adatok, amelyekből a népességszámára következtethetünk, a XVI. századi összeírásokban találhatók. Az 1548. évi dézsmajegyzék 44 adózót jegyzett fel.

2S 1552-ben 35 porta, 1562-bcn 18 porta, 1566-ban 20 porta, 1576-ban 18 porta volt a településen.

26 Az 1571-cs szolnoki török defter szerint 43 ház és templom tartozott Rof faluhoz. Az összeírás igen népes településnek mutatja Rofot.

27 Az 1635-ös adóösszeíráskor 3 porta, 1647-ben 2 1/4, 1675-ben 1 3/4 és 1686ban 3/4 porta található a községben.

28 Heves- és Külső-Szolnok vármegye jegyzőkönyveiben 1693-ban az új rátelepült községek között találjuk, Burával együtt. 1696-ban ismét elmenekültek a roffiak, akik ezúttal a Mezőtúrról, Törökszcntmiklósról, Buráról futottakkal együtt Kiskörén telepedtek le. A távollét azonban csak rövid ideig tartott, mert az 1697. évi dikális összeírásban szereplő 9 külső-szolnoki lakott település között újra ott találjuk Roffot. Ekkor 70 tizenöt éven felüli férfit írtak össze.

29 1701-ben 16 telkes jobbágyot tartottak számon a helységben,

30 melv ekkor már a Rákóczi család tarnamelléki uradalmához tartozott. 1706-ban a szerb pusztítás után megmaradt lakosságot Rákóczi a védettebb birtokára, Rakamazra telepítette, ahonnan a következő évben tértek vissza, s mint „roffi futottak" írtak levelet II. Rákóczi Ferenchez.

31 Az 1700-as évektől kezdve állandósult a falu lakossága. Az 1720-as összeírástól az 1828-ban készült regnicolaris névsorokig valamennyiben megtalálhatók a roffi „őslakók" nevei.

32 Az 1770-cs összeírásban 10 földesúrnál 107 jobbágv van nyilvántartva, s megtalálható az armalis nemesek felsorolása is.

33 A lakosság száma az első magvarországi népszámlálás időpontjára, 1786-ra jelentősen megnövekedett, ekkor 1626 fő lakta a települést.

34 A népesség további alakulása:

35 Év: 1786 1804 1827 1X47 1850 1869 1626 1719 2118 2375 3006 3658