Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAKÜRT 487 Tiszakürtnek 1910-ben a következő külterületi lakott helyeit tartották számon: a Tópartot, Gőbölyjárást, Kisasszony hegy et, Kisasszonypusztát, Tanyadűlőt, Homokot, Tiszakürti öregszőllőt, Muszáj szőllőt, Tiszakürti korhány szőllőt. A külterületi lakosság száma 1910-ben 1741 fő, 1949-ben 3595 fő, 1960-ban 1106 fő volt.

27 5. Az alpári Tisza-gázló mellett fekvő „villa Kurth" neve 1075-ben a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében olvasható. Kürt előbb királyi birtok, majd a XIII. század végén a Rátót nemzetségbeli Nagy Leustaché volt. A Kürttel szomszédos Ság 1332-1337-ben plébániával rendelkező falu volt.

28 1338-ban Karthali Etele, valamint Szunyogh Endre ugi és Nagy Leustach mester kürti jobbágyai területeket foglaltak el Ság határából, azonban birtokosa, a garamszentbenedeki apátság kérésére a váci káptalan eltiltotta őket a foglalásoktól.

29 1348-ban Erzsébet királyné oltalmába vette Nagy Leustach özvegyét, akinek a férje korábban királyi adományként birtokolta Kürtöt és Sast.

30 A családi perlekedést követően visszaszállt a birtok a királyra. 1406-ban Hidágai Bálint a garamszentbenedeki apátság nevében a kürti nemesekre is panaszkodott a vármegyénél, mert azok zavarták az apátság szomszédos birtokait.

31

1450-ben a Vezsenyi család tagjai szerezték meg. 1472-ben Kinizsi Pál ragadta magához Kürtöt. Kinizsi özvegye, Magyar Benigna 1494-ben Horváth Márk budai várnagynak lett a felesége. A XVI. század közepéig a Horváthok és Vezsenyiek birtokolták a falut. 1552-ben Csömöri Zay Ferenc szolnoki várparancsnok kapta adományul.

32 Népességének nagyobb része helyben maradt a hódoltság idején. Az 1551-ből ismert 21 csépai család közül 7-et 1562-ben Kürtön írtak össze.

33 A XVI. század második felében a török adóztatta a települést. 1558-ban Sassal, Kecskével és Sággal együtt khász-birtokként tüntették fel, lakóit 150 akcse halketted fizetésére kötelezték. 1573-ban török részre fizetendő adója 650 akcse volt, 1576-ban 26 darab elfogott marha után 4700 akcse jövedelmet húzott török bérlője, ugyanekkor haltizede 1000 akcse volt.

34 A XVII. század elején végvári vitézek birtokába jutott, majd a század közepén Szuhay Mátyásé lett. 1660-ban az Alsó-Tiszazug települései közül egyedül Tiszakürtön tudott a püspöki tizedszedő 4 forintnyi haszonbért beszedni, és megjegyezte, hogy „A lakosok elpusztult tájaikról menekülésben vannak". 1666-ban a tizedbérlet Kürtön már 7 forint volt.

35 A népesség mozgását mutatja, hogy 1660-ban a nagykőrösi adóösszeírásban több Kürtről bevándorolt lakos szerepelt, így kürti Cho István. A külön feltüntetett „Jüvevény emberek Adajá"-t fizetők között találjuk a kürti Nagy Mátyást és Bálint Mihályt, a „Kis Erdős Mihálynál lakó Kürti Fazekas Jánost", valamint egy „Paticsnál lakó Kürthi ember"-t.

36 1666-ban Keglevics Miklós tiltakozott Pest megye közgyűlésén, mert a váci püspök kívánta beszedetni Tiszakürt és a környező települések - Böldy, Saág, Sas és Ug - lakóinak adóját. Saág és Böldy possessiók korábbi birtokosa, csekekátai Kátay Ferenc javait még 1662-ben Keglevics Miklósra ruházta át.

37 1674ben akkori birtokosától, Szuhay Mátyástól - mint rebellis kuructól - a kincstár elkobozta Kürtöt, kincstári birtokká tette és előbb Szendrő, majd Ónod várához csatolta. Két évvel később a török - földesúri jogon - a Kecskére átszökött jobbágyok javait lefoglalta.

38 1688-ban a gyulai törökök Tiszakürt lakosságának felét református lelkészekkel együtt Gyulára hurcolták, ahonnét az otthonmaradottak váltották ki őket. A tiszakürti jobbágyoknak a kincstár 1692-ben és 1696-ban adómentességet engedélyezett. 1698-ban a kürtiek mint a tiszántúli kincstári uradalom jobbágyai elpanaszolták a budai kamarai igazgatóság előtt, hogy ők a császári katonaságnak, valamint a temesvári töröknek torkában lévén, napról napra fogynak, mégis Heves megye súlyos adókat vetett ki rájuk, ezeket fizetni nem bírják, mert a faluban most már úgyszólván csak elhagyott telkek vannak.

39 1700-ban a Tokaji-féle hegyaljai kuruc felkelés leverésében „érdemeket" szerző aulikus Mihályi Deák Pál huszárezredes kapta meg a kincstártól. Halálát követően