Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

432 TISZAIGAR 1745 1747 1754 1770 1771 28 család 42 család 54 család 81 család 82 család Ev 1786 1804 1824 1835 1847 1092 848 1266 1233 1398 1858 1869 1880 1890 1900 1300 1309 1565 1756 1726 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1481 1610 1635 1641 1659 1570 1908 körül 19 külterületi lakott helyét, tanyáját tartották nyilván. 1910-ben 289 személy élt a külterületen, 1925-ben 368, 1930-ban 467, 1949-ben 234 és 1960-ban 80 személy.

31 A község határában területi változás nem történt az újkorban. Népessége 1552ben, Eger ostromakor elmenekül, de 1554-ben már ismét helyben lakik.

32 A XVII. század folyamán gyéren lakott hely. 1621-ben az igari református lelkész is nyugtázza az oktávát, s tudjuk, hogy a falu lakossága protestáns.

33 1686 után nem veszik számba lakott helyként. 1703-ban ismét lakatlan puszta, feltehetően a tatár betörésnek esett áldozatul.

34 A puszta azonban nem kihasználatlan, a fürediek, szőlősiek bérlik a határt a XVIII. század elején.

35 Igar pusztát 1744-ben szüret táján a Borsod megyei Harsány községből vallásukban háborgatott kálvinisták népesítették be Makay János „prédikátorforma" ember vezetésével. Harsányból 7, Ábrányból 2, Igricéről 3, Palkonyáról, Valkról l-l, Zsércről, Vatáról és Aranyosról 2-2, Átányból, Vincze Pál birtokáról 4, egyéb gömöri és zempléni falvakból 3 család költözött be. 1745 elején 28, 1747-ben már 42 a háztartások száma.

36 1753 körül 17 új telepes, mivel a földesúr nem adta meg nekik azokat az adókönnyítéseket, amelyeket idejövetelük előtt megígért, elköltözött a faluból. De így is 204 forint sarcot vett rajtuk a földesúr.

37

1787-ben 14 igari családfő (2 telkes jobbágy, 4 házas és 8 hazátlan zsellér) csatlakozott ahhoz a kamarai akcióhoz, amelynek során a Kunságból és a Tiszavidékről lakosok mehettek a bácskai kamarai birtokokra.

38 A népesség a továbbiakban megállapodott, helyben maradt. Legmagasabbra a XIX. század végén emelkedik lakóinak száma, de úgy tűnik, a múlt század elején kialakult községnagyság volt az, amely arányban állott a település gazdasági lehetőségeivel. 5. A Tomaj nemzetség Abádi ágának volt ősi birtoka. 1335-ben a Losoncziak és az Abádiak osztoztak rajta. 1372-ből ismeretes egy olyan egyezség, amely szerint Abádi Sebestyén fia Lóránt 50 márkával Uz fia Péter özvegyet és leányát rokonaival együtt „hitbér és leánynegyedi részükre nézve" kielégítette, s ezek ettől kezdve Igarra, s vele együtt Abádra, Szentimrére és Tinódtőre igényt nem tarthatnak.

39 1455-ben a Bajoniak és a Sztáraiak birtoka.

40 Az utóbbiak 1469-ben átengedték részüket a Szöllősieknek. A többit házasság útján a Bajoniak az Abádiaknak juttatták.

41 1472ben Szöllősi György és László birtoka. Az ő kérelmükre Báthorv István országbíró Tiszaigar és az egri püspökség birtokában lévő Tiszaörs között határjárást rendel el.

42 1480-ban az összes birtokot a Bcsscnycick bírták zálogbirtokként, akik aztán a Szöllősieknek adták tovább, mert ezek már a falu nagy részét amúgy is birtokolták. Megkísérlik visszaváltani, de nem sikerül, s 1483-ban Nagylucsei Orbán püspök bérletébe