Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

Tiszaigar 1. A Tisza bal partján, a víztől távol fekvő Tiszafüreddel, Tiszaörssel, Tiszasző­lőssel és Tiszaszentimrével határos község, a Karcag-Tiszafüred közút mellett. Talaja egyöntetűen csernozjom, a legjobb magyar talajokhoz viszonyítva termékenynek te­kinthető (70-80%). Határát a folyószabályozásokig víz járta, a Tisza árja a határ déli részét öntötte el, de a nagyszámú tó, fenék, halom és rét elnevezés szerte a határban mutatja, hogy egykor e lefolyástalan terület időszakos vizekben bővelkedett. 1 Népes­sége 1570 fő, ebből külterületen él 80 fő, népsűrűsége 46,1, határterületének nagysága 5914 kh. Lakóépületeinek száma 421, lakásainak száma 435. 2 2. Névalakok: 1314: Igor, 1317: Igor 3 , 1548: Ygar 4 , 1552: Ighar 5 , 1554: Igar 6 , 1635: Igar?, 1647: Igar», 1675: Igar?, 1686: Igar™, 1745: Igar 11 , 1747: Igar 12 , 1771: Igar 13 , 1799: Igar' 4 ,1828: Igár 15 , 1837: Igar 16 , 1851: Igar 17 , 1864: Tisza-Igar 1 «, 1895: Ti­sza-Igar 19 , 1910: Tiszaigar 20 . Kettős összetétel: a) Tisza-: ez a jelző igen későn, 1864­ben jelenik meg, de később is használják pusztán az Igar nevet hivatalos iratokban is. Az újkori közigazgatási szempontokat szem előtt tartó névadás a XX. század elején tette hivatalossá a Tiszaigar alakot. 21 b) -igar: Tisztázatlan eredetű szavunk, török ada­tolása bizonytalan. Valószínű, hogy az óegyházi szláv germán Ingvarr szavából szár­mazó óorosz Igor személynévről van szó, amely török népek (besenyők?) közvetítésé­vel hazánkba is elkerülhetett, s itt személynévvé, majd birtokosa alapján ebből hely­névvé is válhatott. 22 A köznyelvben mai ejtése: Igar. A Tiszaigar alak alig használatos. 3. A falu közepén egy halom áll, ahonnan őskori leletek kerültek elő. 23 Sziszte­matikus ásatás és terepbejárás sem a község belterületén, sem határában nem volt. 24 Utcás település, határában uradalmi központokkal. Vertfalú és vályogházaikat fa­oszlopos lopott tornácok jellemzik. A gazdáktól élesen elváló és területileg is elkülö­nült cselédrétege volt. A szomszédos településeken a környék legszegényebb községé­nek tartották. Gazdálkodására az uradalmi legeltető állattartás volt jellemző (szarvas­marha, juh). A pásztorok debreceni cifraszűrt, a parasztok madarasi rátétes barna szűrt, a módosabb nők fekete hímzett kunsági kisbundát (gallért) viseltek. Szokásaik közül a lakodalmi tűzgyújtás, disznótori és farsangi alakoskodás (maskarák), szilvesz­teri kolompolás, kocsmai bálok voltak jellegzetesek. Hitvilágukban a táltoshit és tudós pásztor hiedelmek domináltak. Tóth Mihály állatgyógyító, Tóth Márton „veszett or­vos" volt. Jelentős arányú a cigány lakossága. 25 4. Korai, XIII. század előtti településnek kell tekintenünk. 26 Eredetileg a Tomaj nemzetség ősi birtokai között szerepelt. 27 Hajdan Nagyivánnal és Tiszaörssel együtt Szabolcs vármegyéhez tartozott, de Tiszaörs 1292-ben az egri püspök birtoka lett, s ez okozta, hogy a falu átkerült Heves megyéhez. Ez a beékelődő település lehetett az oka annak, hogy később Igar és Nagyiván is átkerült Heves megyéhez. 28 1455-ben Mátyás ismét Szabolcs megyéhez rendeli Tiszaigart, de rövidesen újra Heves megyéhez tarto­zónak tüntetik fel. 29 Népessége így változott: a) Ev ^548 1552 1554 1564 1571 24 család 16 porta 11 porta 8 porta 33 férfi 1576 1635 1647 1675 1686 23 háztartás 1 l h porta 1 Vi porta 1 l A porta 1 VA porta

Next

/
Thumbnails
Contents