Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

386 TISZAFÜRED 3. A tiszafüredi múzeumot alapító Tariczky Endre és Milesz Béla közleményei már közel száz éve ismertté tették a kutatók előtt a Tiszafüred-Ásotthalom nevű telit Tiszafüred keleti határában, a Tisza egyik holtágának partján. 1964-ben az ismert lelőhelyen hitelesítő ásatásra került sor, melynek során hat bronzkori települési szintet lehetett elkülöníteni, köztük a füzesabonyi, a hatvani, a badeni, az alföldi vonaldíszes kultúrához tartozó rétegeket. Ezekben a rétegekben agyag és gerenda padlójú házak, szélvédővel ellátott tűzhelyek, edények, edénytöredékek (csésze, tál, pohár), használati tárgyak (ár, gyűrű) voltak. A teli-telepet félkörívben az árterületből kiemelkedő kisebb homokdombokon levő bronzkori temetők övezik, melyekben közel 6000 sírt becsülnek. Ezek közül leginkább feltárt a Tiszafüred-Majoroshalom nevű lelőhely (1002 sír). A halomtól mintegy 800 méterre az ún. Kenderföldek nevű lelőhelyen is találtak 25, többségében füzesabonyi kultúrához tartozó sírt, az Ásotthalomtól kb. 600 m-re a Tiszafüred-Feketevíz nevű lelőhelyen szintén kibontásra kerültek zsugorított csontvázas sírok az 1970-es évek elején. A késői vaskorból csupán egy magányos sír bukkant elő Tiszafüred-Fertői halom nevű helyen, amelyet feltehetően a területen átvonuló kelta népcsoporthoz tartozók hagytak hátra. Tiszafüred-Kenderföldeken a későbbiekben is találkozunk leletekkel, 18 feltárt szarmata temető ismeretes innen. Tiszafüred-Majoroshalmon teljes temetőfeltárást végzett Garam Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa. Az ásatás eredménye az 1964-ben leletmentéskor előkerült 5 avar sírral együtt összesen 1283 dokumentált avar sír. Ezek antropológiai anyaga is jelentős. A feltárás tanúsága szerint az avar temető szélénél Árpád-kori házak, tűzhelyek, szabad kemencék állottak, amelyek helyenként fedték, átvágták az avar sírokat. A tiszai holtág partján elhelyezkedő terület Árpád-kori lelőhelyként 1870 óta ismert Tiszaörvény és Tiszafüred között, s bár korábban Tiszaörvény néven tartották számon, a terület Tiszafüredhez való csatolása után tiszafüredi lelőhelyként szerepel. 1965-71 között került sor feltárására. Ennek eredményeként ismeretes, hogy a templomdombon egyhajós, köríves szentélyzáródású templom állott, a domb peremén változó szélességű és mélységű árok húzódott, amely a templom körüli temetőt zárta le, s lényegében a kerítés szerepét töltötte be. Az árkon kívül a templomdomb lejtőjén volt az Árpád-kori temető, amelyből 400 sír került feltárásra. A leletek között karperecek, mellkorongok, nyakperecek voltak, és előkerült egy bizánci típusú ereklyetartó-kereszt is. A templomdombtól keletre feküdt két egymással nagyjából párhuzamosan futó dombon az Árpád-kori település, amelyből közel 20000 m

2-es felületet nyitottak meg. A házak a két dombon helyezkedtek el, a közöttük lévő mélyedésben kocsiút futott, amely a kocsikerék nyomát is megőrizte. A házak vizsgálata után két csoportot lehetett elkülöníteni: az egyik a földbe mélyített, agyagtapasztásos házak sora, amelyek eszközanyaga vadászatra, halászatra utalt (nyílhegyek, horgok, hálónehezék). A másik a kőből készített kemencével ellátott házak együttese, nagyszámú mezőgazdasági, ipari eszközzel és bő kerámiaanyaggal.

25 Tiszafüred kertes eredetű halmaztelepülés. Lopott tornácos és tornácos házakkal, egyes és iker faoszlopokkal. Határát kevés tanya, sok pásztor- és halászszállás jellemezte. Tagolt társadalmában élesen elkülönültek az iparosok, nagygazdák, napszámosok, vándormunkások és cselédek. Határában nagyarányú pásztorkodás (szarvasmarha, ló, juh tartása) folyt, de jellemezte a település népi kultúráját a halászat, vesszőés gyékényfonás, szövés-fonás is. Fejlett kisipara volt, s a fazekas, nyerges, szíjgyártó, asztalos mesterek munkája nem csak helyi szükségletet elégített ki. Állat- és kirakodóvásárai nevezetesnek számítottak. Jellegzetes viseletük: a virágos, hosszú szalagos gyöngyös főkötő, a pásztoroknál a debreceni szűr, a cselédeknél a fekete és barna szűr, a nőknél a színes hímzésű ködmön és kisbunda (gallér). Szokásaik közül a szilveszteri kolompolás, lakodalmi, disznótori alakoskodás, az egyletekben, körökben