Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
342 TISZADERZS gyök (Kassa Mihály és társai) a megyei hatóságokkal kerültek összeütközésbe amiatt, hogy rablókat és gonosztevőket rejtegettek, istállóikban tartották őket lovaikkal együtt, velük ittak, s ezért a megyei törvényszék a derzsi határban okozott károkért elmarasztalta őket. 75 Az 1715-ös összeírás 22 jobbágyot, 8 zsellért, az 1720-as pedig 7 nemest és 51 jobbágyot írt össze. Bírájuk, az egyik legvagyonosabb ember, Orosz Simon, aki ugyanakkor nem nemes. 76 1711-ben 10 személyt írnak össze, közöttük egy van nincstelen szegénynek feltüntetve. A legvagyonosabbak közé tartozik Mező András, akinek háztartásában 115 év feletti férfi és nő is él. 2 igásökre, 1 tehene, 2 kétéves borja vagy csikója, 1 hároméves borja és 2 csikója, 42 juha, 3 kecskéje, 12 báránya, 5 malaca van, s a termését búzában és rozsban 40 kilára, borsóját, lencséjét 2 kilára, árpáját 30 kilára, leölését 16 kilára becsülték. 77 1752-ben a helyben lakó nemesek száma 6, s mikor az urbáriumot megkötik 1770-ben, 57 jobbágyot és 43 zsellért írnak össze a faluban. A nemesek száma ez időben 6-10 között ingadozott. 78 1728-ban az állatállomány alapján következtethetünk a társadalmi megoszlásra. Az igásökröket tekintve: 6 ökre van és egészekés jobbágy 1, 4-2 ökre van s cimborás 16, gyalogjobbágy 7 lakik a faluban és nincstelen zsellér egy sem. 79 1770-ben az úrbéri kérdőpontokra adott válasz szerint a falu földesura a Borbély család három tagja. Ezek jobbágyai, zsellérei szántóföldet nem művelnek, csupán 4-2-1 szekér szénát adó kaszálót használnak. Szokás szerint szolgálnak. Az egészekés 1,30 forintot, a félekés is annyit, a járómarha nélküli, de házzal rendelkező zsellér 1 forintot fizet. Dézsmáláskor adtak l-l pár csirkét. Minden gazda sarlópénz gyanánt fizetett három garast, s szükség szerint robotoltak. A kilencedet a határukban termett káposztából, dohányból, méhből, kukoricából és bárányból természetben adták. A helység nem volt felosztva házhelyekre. Újonnan telepített és ezért még dézsmamentes szőleik voltak 1770-ben. A földesúri majorüzem szántóföldi gazdálkodást folytatott. 80 Az urbárium előtti és utáni helyzet más volt, a korábbi szabadabb állapotot korlátozták, bár a természeti viszonyok továbbra is beleszóltak a földesúri érdekekbe, s módosították a jobbágy-földesúr viszonyt. 81 1770. 1771. 1851. évi úrbérrendezés úrbérrendezés adóelőtt után összeíráskor Úrbéri telekmennyiség 7 telek 7 telek Telkes jobbágy 57 56 41 Zsellér 43 43 148 Úrbéri szántó Úrbéri rét ? 307 kaszás 350 kaszás Jobbágyszőlők 145 kapás Az 1771. évi úrbérrendezés során csak papíron lehetett a főként halászatból élő gazdákat telkes jobbágyoknak minősíteni, hiszen az évente bekövetkező tiszai áradások miatt fiem volt itt sem úrbéri szántó, sem legelő, csak úrbéri rét és halászóhely. A negyedik osztályba sorolt határban elvben 36 kishold szántó és 12 kaszás rét járt volna egy-egy egész teleknek, de szántók hiányában a 7 úrbéri telek illetősége úgyszólván csak lapos, vizes rétekből volt kiadható, és így is csak Vg telket tudtak kialakítani. Az 1830-as években ezeket már a valóságnak megfelelően nem telkes gazdáknak, hanem házas zselléreknek kezdték tekinteni. 1846-ban pedig Heves megye közgyűlése az úrbéri szántófölddel nem rendelkező tiszaderzsi jobbágyokat házas zsellérekké minősítette hivatalosan is. 82
