Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

326 TISZABURA Év 1879 1925 1934 1945 1960 Bércséplő Bognár Lakatos Szíjgyártó Sütőmester 5 2 2 1 1 2 Összesen 11 36 43 27 6 Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 6 kovács, 4 asztalos, 10 szabó, 6 cipész, csizmadia, 3 hentes és mészáros, 3 kőműves dolgozott Tiszaburán. A gép- és hajógyártásban 5 főt, malomiparban 2 főt, szeszgyártásban 1 főt, a vendéglátóiparban 3 főt, egyéb iparágakban pedig 22 főt foglalkoztattak.

123 Jellegzetesen uradalmi iparágak képviselői (kovács, bognár, molnár) éltek korábban a faluban. A XX. századra a szolgáltató iparágak is kialakultak. 1925-ben 2 motoros malma 2-2 munkással kis ipartelepnek számított. Ezen kívül a kosárfonásról mint jelentősebb háziipari ágazatról emlékeznek meg. Ecetgyára magánkezelésben van.

124 1945 után államosították a korábban említett Ecetgyárat, s Szeszfőzde Vállalat és a Karcagi Sütőipari Vállalat egy pékműhelye, illetve a Kunhegyesi Vegyesipari KTSZhez tartozó cipész, rádió javító és asztalos részleg van a községben.

125 1960-ig működtek ezen a néven. Kereskedelme mindig a helyi lakosságot elégítette ki 1-2 működő bolttal. Láttuk, hogy 1828-ban két kereskedőjét írták össze. 1879-ben 3 kereskedőjét említik.

126

1926ban a Hangya Szövetkezet és még négy bolt látja el a falu lakosságát. Vásárai Kunhegyesen vannak, s ugyanide jár a lakosság piacra is.

127 1950-1960 között három bolt és két kocsma van a faluban. A kereskedelmi hálózatban összesen 16 fő dolgozott.

128 9. A pápai tizedlajstromban nem szerepel temploma, mely a XIII. században épülhetett, amelyről feltételezik, hogy cseh-huszita templom.

129 A török alóli felszabadító hadjáratok után, 1693-1700-ban a református kerülettől ide is ordináltak lelkészt.

130 Az 1741-től vezetni kezdett anyakönyveinek első bejegyzései között olvasható, hogy „volt prédikátor Tolnai János ki is a T. Burai Reformata Szent Eklésiának számára tsináltatott egy ón Kannát, melly mostan is meg vagyon. Neve reá fel vagyon metzve".

131 Ugyancsak a helybeli parókián lévő első bejegyzése szerint 1704-ben egy másik „volt prédikátor Makrantzai Péter ... (rendelésére) tsináltatott egy ezüst Pohár melly is aranyos abrontsokkal vagyon környül véve ... Ennek idejében pusztították el a Rátzok is a hellységet".

132 A lakosok elmenekültek, de magukkal vitték az egyház kincseit, az említett kegytárgyakat, s mikor 1734-ben Nánai István prédikátorsága idején újra megülték a községet, visszakerültek a szimbolikus értékű vagyontárgyak, s ettől kezdve folyamatos az egyházi élet.

133 A református egyház Tiszaburán fokozatosan erősödik. 1734-ben kibővítik a templomot és fa haranglábat építettek.

134 1746-ban Tecsky György ajándékoz az egyháznak ezüstözött, ma már töredékes kelyhet.

135 1754-ből származik egy másik ajándék: egy datált ónkanna.

136

1756-ban új haranglábat állítanak.

137 1743-ban a Taskonyról Derzsre húzódott taskonviak klenódiumaikat a derzsi elöljáróknak átadták megőrzésre. A taskonyi harangot 1773-ban a derzsi elöljáróság a burai egyháznak adományozza. 1763-ból újabb ónkanna gazdagítja a parókiát.

138 1774-ben renoválták a templomot.

139 1778-ban új temetőt nyitnak Tiszaburán, ami a község létszámgyarapodásának kétségtelen bizonyítéka is egyben.

140 1786-ban Korabinszky tiszta református községnek írja le.

141 1799-ben Vályi szerint „lakosai katolikusok, többen reformátusok".

142 Számuk azonban a katolikus lakosság megjelenése ellenére is túlnyomó lehet, hiszen ugyanebben az évben, illetve az ezt követő két