Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

302 TISZABŐ töttség a határban 52,59% volt, azaz áradáskor 8110 kisholdjából 4265 kisholdat borított el a víz.

104 A Tisza halállománya jelentős jövedelmet biztosított a halászoknak. Pesty Frigyes szerint úgy tartja az emlékezet, hogy első megtelepülői a Rákóczi-szabadságharc után halászok voltak.

105 Jóllehet szikes határrészeit Fényes Elek is említi, mind ő, mind Vályi András a jó földeket emeli ki: „Határja gazdag, úgyhogy trágyázás nélkül is két szántás után jó tiszta búzát terem, s' más jeles javai is vágynak, szőleje sintsen, első osztálybéli."

106 Más források ugyancsak termékenynek mondják, s rétben is gazdagnak.

107 A szántók szerepe és nagyobb súlya tűnik ki az 1548-as dézsmajegyzékből is. Ekkor 3631 kéve őszi gabonát, 225 kéve árpát s 4 méhrajt tüntetnek fel.

108 1715/16-ban a betelepült új lakosság a határt szabad foglalással vette birtokba, ott és annyit tört fel évente, ahol és amennyi földet fogyatékos igaerejével, kevés igásállatával meg tudott művelni. Hat ökörrel szántottak vető alá. De 1728-ban hatökrös gazda - mint láttuk - nem volt, csak összefogva, cimborában szántottak a 2-4 ökörrel rendelkezők. A gabonatermesztés az első években nem tudta a megélhetést biztosítani, ezért 1828-ig kilenc háztartás népe átköltözött Tiszapolgárra, további öt egyéb távoli helyekre, s a helyben maradók Fegyvernek puszta földjeinek bérletével kísérleteztek.

109 A Tisza minden évben kiöntött, de az áradás megszűnte után jó sarjút tudtak kaszálni. Élelmüket elsősorban a tiszai halászat biztosította, az építő- és tüzelőanyagot a füzesből, nádasból nyerték.

110 Később ültetett füzes is van, amit Károlyi földesúr tisztjei elvettek a jobbágyoktól, akik azt 1811-ben a megye alispánjától kérik vissza.

111 1789-ben Tiszabő határának művelési ágak szerinti megoszlása: szántó 27,5%, rét 32,2%, kert 0,3%, legelő 39,8%, szőlő 0,2%. Erdeje nem volt.

112 Az 1828-as összeírás idején a határ még mindig két nyomásra oszlott. A gazdák teheneiket fejni nem szokták. Az állattartás és földművelés szoros kapcsolata, az ugar legeltetése, a nagyarányúnak minősíthető állattartás összetartozik s igazodik a táji adottságokhoz és vízjárásokhoz. A szikesek lehetővé teszik, hogy a szarvasmarhatartás mellett jelentős juhtenyésztés is kibontakozzon. Az uradalom a XIX. század első felében dohánytermesztéssel is foglalkozik.

113 Éppen a rétek, a legeltetés érdekében hoztak 1828-ban a község földbirtokosai a vármegye közreműködésével rendszabályokat, amelyekkel az elharapózott gyújtogatásokat, kártételeket kívánták megakadályozni. A szigorú rendelkezések a belterületre, a községi életre is vonatkoztak, de az állattartás szabadosságát korlátozó mezei rendszabályok voltak az elsődlegesek.

114 A polgári korszaktól a földművelés ágazatainak megoszlása így alakult:

115 Év Szántó Rét, kert Szőlő Legelő Erdő Nádas Terméketlen Összesen: 4741 6089 5789 5910 7243 7336 6093 A vízszabályozások eredményeként jelentős területek szabadultak fel. A belvízlevezetés 1895-1935 között a szántóterületet külön is növelte.

116 A vízszabályozások csak a juhtartásra hatottak kedvezőtlenül:

117 1852 1868 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh 1903 2159 2607 4114 4935 4783 4270 1508 1509 1244 363 124 152 144 3 21 33 37 74 1207 1640 1335 893 1025 808 656 15 71 9 65 102 2 119 2 294 123 766 520 454 1022 1435 655