Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TÍSZABŐ 303 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db db Szarvasmarha 185 1011 628 530 813 542 610 740 Ló 383 385 507 472 501 463 427 188 Juh 641 1176 118 708 302 21 362 625 Sertés 1105 1113 1618 2101 1291 2244 3801 A nagyobb gazdaságok a jó földek ellenére sem tudtak kialakítani speciális növénykultúrát, illetve minőségi állatállományt. A gazdacímtárak ilyenekről nem emlékeznek meg. A legnagyobb birtok - 1272 kh nagyságú - 1935-ben br. Orosdy Fülöpné kezén volt. Ebből 701 kh szántó, 18 kh kert, 237 kh rét, 1 kh szőlő, 236 kh legelő, 26 kh erdő, 26 kh terméketlen terület. Ez a gazdaság a hagyományos, múlt századi szerkezetet mutatja. Csaknem ötven százalékot tesz ki az állattartásra szolgáló terület, s többnyire búzát termesztenek. A kisebb birtokosoknál a gazdaság szerkezete ettől eltérő volt. Ott a szántó mellett a többi gazdasági ágazat eltörpült. Polgár László birtokát bérlő Kovács István és társa pl. a 161 kh-ból 123 kh-at szántónak használt, 37 kh - minősége miatt - legelő, 1 kh pedig terméketlen terület volt.

118 A termelés szintjét a gép- és eszközállomány is jól mutatja. 1895-ben pl. Tiszabő három 200-400 kh-at kitevő gazdaságából egyikben sem volt lokomobil, járgány, csupán l-l vetőgép, henger, borona, 3-4 eke tartozott a birtok felszereléséhez. Keppich Emil 1777 kh-as gazdaságában (695 kh a szántó) 1 lokomobilt, 3 járgányt, 7 vetőgépet, 2 szecskavágót, 5 boronát, 21 igásszekeret és 38 ekét használtak. Meister Adolf haszonbérlő 800 kh-as területén (314 kh a szántó) 1 lokomobil, 1 járgány, 3 vetőgép, 1 szecskavágó, 4 borona, 15 eke, 12 igásszekér tette ki az eszközállományt.

119

1919-ből 2 cséplőtulajdonosról van tudomásunk. Ekkor 127 lovas fogatot tartottak nyilván a községben. Az állatállomány 1919. november 15-én a következő volt: szarvasmarha 369 db, (igásökör 20, tenyészbika 3, fejőstehén 225, üsző 21, borjú 2 évesig 100 db), ló 310 db, sertés összesen 520 db. A juhok számáról 1919. április 9-ről van adatunk: 595 db. A bevetett terület 1919 nyarán a 3781 kh szántóból 1662 kh volt, ebből a búza 1158 kh-at tett ki. Az átlagtermés búzából és rozsból 4 q-t, árpából 3,5 q-t, zabból 2,5 q-t ért el. A 2067 főt kitevő népesség egy évi búzaszükségletét ekkor 3720 q-ban határozták meg, 486 család kukoricaszükségletét pedig 1458 q-ban.

120 1944-ben a búza vetésterülete 1550 kh volt, az árpáé 672 kh, a rozsé 45 kh, a kukoricáé 650 kh, a burgonyáé pedig 91 kh. A búza 8 q-t termett katasztrális holdanként, az árpa 7, a rozs 8, a kukorica 10, a burgonya pedig 30 q-t.

121- 1958-ból az alábbi terméseredményeket ismerjük: őszi búza 9,3, tavaszi búza 5,9, rozs 5,3, őszi árpa 11,9, zab 7, kukorica 22, burgonya 60, napraforgó 9, cukorrépa 130, takarmányrépa 140, lucerna 27, vöröshere 35 mázsa holdanként.

122 8. Az 1571-es török összeírás a községben egy Szűcs, egy Kovács és három Szabó nevű lakost nevez meg.

123 Az 1828. évi országos összeírás a kézműves iparosságot ismertetve egy kovácsot, egy szabót és egy szűcsöt említ. Név szerint: Szabó Istvánt, Kelemen Mártont és Vas Mátyást, akik valamennyien ház, föld és állat nélküli iparosok.

124 A községnek a XIX. század elején gyufa-, sör- és ecetgyára volt. 1879-ben iparosainak száma 19, s megoszlásuk a következő: asztalos 2, cipész 1, ecetfőző 1, gépész 1, kerékgyártó 2, korcsmáros 3, molnár 3, szabó 3.

125 1910-ben 16 iparos dolgozik Tiszabőn: 4 kovács, 4 csizmadia, 2 mészáros, 1 kőműves, 2 ács. Hárman az egyéb kategóriához tartoznak. A malomipar és a vendéglátóipar ekkor 2, illetve 7 főt foglalkoztat.

126 1926-ban 15 iparost vettek számba, közülük cipész 4, asztalos 2, borbély 1, hentes 1, kovács 4, szabó 3. Az iparosok helyi ipartestületet nem alakítottak. Az iparos-