Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZABŐ 295 1930 1941 1949 1960 2250 2223 2287 2534 Pesty Frigyes gyűjtése szerint a hagyomány úgy tartja, hogy a tatárok és kunok megszállták a falut, de aztán a Tisza áradása miatt elhagyták, és pusztán maradt a terület. Később felső-magyarországi népesség szállta meg. A község pecsétjében a kettős kereszt a katolikus voltukat, a hegycsúcsok pedig azt jelentik, hogy a Mátra vidékéről telepedett újra lakossága.

44 Téves az az állítás, miszerint „a török korszak végén, emberemlékezetet meghaladó idő óta pusztán állott", mert mint láttuk, csak a XVII. század utolsó éveiben néptelenedhetett el, a XVII. századi összeírásokban végig szerepel.

45 Kétségtelen azonban, hogy az 1693-97 utáni összeírások nem tüntetik fel lakott helyként. 1703-ban ha nem is falu, de népes puszta, 12 család lakja.

46 Lakói az északi megyékből érkeztek. 1710-ben faluközössége és egyháza nincs. Csomortányi esperes szerint a bői harang Kőtelken található, s kőtemploma szentélyének anyagát a körűi serház építéséhez használták fel a kurucok.

47 1713-tól katolikus jobbágyok népesítik be.

48 Mint láttuk, az 1715-ös összeírásban már zsellérek és jobbágyok szerepelnek lakosokként.

49 Külterületi népessége 1910-ben 283 fő (Galambos 146 fő, Cigánytelep 137 fő). Galambos pusztán 1919-ben 29 család lakott (156 fő), a szántóterülete 413 kh volt. Tiszabő külterületén 1949-ben 119 fő élt, 1960-ban 70.

50 5. Anonymus szerint Thonuzoba besenyő vezér birtoka volt. IV. Béla 1251. évi oklevele a Bw-i Chede nevű birtokost említi, akinek sérelmére a Tomaj nemzetségbeliek az abádi révben a hajón hatalmaskodást, gyilkosságot követtek el. 1257-ben IV. Béla a Dem nemzetségből származó Pétert és rokonait megerősíti a Tisza mellett fekvő Bew nevű föld birtokában, amelyet azelőtt a szaracénok bírtak, de a tatárok elpusztítottak. 1279-ben Iwanka és más köznemesek, a Bői család tagjai bírják a Bew nevű földet.

51 1395-ben a Kőváriak birtoka Kenderessel és Ecseggel együtt, ezt 1408ban ismét megerősítik.

52

1397-ben a budai káptalan előtt Bői Mihály eltiltja Heves megyei birtokrészei megszerzésétől az alországbírót és Kővári Pál nádori ítélőmestert.

53 Kenderes ekkor a Bői család birtoka. 1465-ben Kenderessel együtt Kenderessy Balázs jószága Bő. Mátyás király alatt rövid ideig Pest, majd ismét Külső-Szolnok megyéhez tartozott. Ez az igazgatásbeli hovatartozás összefügghet a Pálos rend kenderesi szerepével.

54 A budaszentlőrinci pálos barátok 1470-ben és 1539-ben is birtokosok Kenderesen kívül Bőn is.

55 Kenderessy Balázs és Kővári család között Kenderes és Bő birtoklásáért harc indul meg, s ez évtizedekig eltart. Kenderessy Balázs azonban nemcsak Kenderest teszi mezővárossá, de 1455-ben a bői tiszai rév királyi jogát is megszerzi Bői Miklóssal és Bői Cseh Jakabbal együtt.

56 A falu a XVI. század közepétől török hódoltsági terület lett. 1549 körül elpusztult, de lakossága még ebben az évben visszatelepedett, s 1571-ben jelentős falu 38 házával, templomával.

57 A XVII. században másfél és egynegyed porta között ingadozik adózó népessége, s folyamatosan lakott. A Bői és Kenderessy család kihaltával 1616ban Bosnyák Tamás füleki várkapitány és neje, gyáli Kenderessy Mária nyertek adományt a kenderesi javakra. A Bosnyák-Illésházy birtokrészt a XVII. század második felétől a Koháry grófok örökölték. 1655-ben kapott címeres nemeslevelet a Hellebronth család, amely itteni birtokrészei után vette fel a tiszabői előnevet.

58 Tiszabő 1690 táján a felszabadító harcok során elnéptelenedett. 1686-ban még negyed portája volt, de már nem szerepel az ezt követő összeírásokban. 1703-ban népes puszta 12 családdal.

59 A Rákóczi-szabadságharc után telepedik újra, ennek pontos időpontját nem tudjuk. 1715-ben már jobbágyok és zsellérek lakják, s 1716-ban nagyobb tömegű népesség áramlik be. Az ekkor megtelepedetteket saját kérésükre a megye 3 évre mentesíti a közadók, fuvarszolgáltatás s egy évre a katonai beszállásolás terhe alól.

60 A bete-