Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

280 SZOLNOK tézeten kívül gyermekkórházat is tart fenn, a hiányosságok mégis nagyok. Dr. Elek István városi tiszti orvos 1938-ban húsz pontos hiánylistát tesz közzé az egészségügyi követelményekkel kapcsolatosan.

301 A felszabadulás idején a városban az egészségügy szempontjából is igen szomorú volt a kép. „A felszabadulás pillanatában a helyükön voltak: dr. Vágó László, dr. Bárkány Béla, közkórházban: dr. Pankotay Sándor, dr. Lengyel Bertalan, dr. Zselényi Ilona."

302 Hónapokig csak a városháza épületében lévő úgynevezett Szele-féle patika működött, amit dr. Elek István vezetett. Szakképzett gyógyszerész egyáltalán nem volt a városban, az egészségvédelmi intézmények és a kórház alig, vagy egyáltalán nem működtek. 1944. október 8-án a gyermekkórház orvosi ellátás nélkül maradt, az intézetben hagyott 20-30 csecsemő mellett csak Vincze Zsófia gondozónő teljesített szolgálatot. Ugyancsak orvosi és szakképzett egészségügyi ellátás nélkül maradt a Megyei Kórház alagsorában mintegy 60 beteg. A kilátástalannak tűnő helyzetben a csecsemőket a Budapesti Központi Gyermekmenhelyre szállították. A szovjet csapatok bevonulása után a kórház területére és a földszinti, illetve az emeleti használható helyiségekbe hadikórház települt. A kórház irányítását ekkor a rangidős és műtőgyakorlattal is rendelkező dr. Pankotay Sándor végezte. A város egészségügyi intézményei közül 1945. január 16-án még mindössze a kórház, a szülőotthon, a mentőállomás és 1 gyógyszertár működött, de a városban még csak 6 orvos, 7 bába, 3 egészségőr, 1 gyógyszerész, 2 védőnő és 2 fogműves teljesített egészségügyi szolgálatot.

303 1945 februárjában érkezett meg Szolnokra dr. Hauk István, aki átvette a sebészfőorvosi teendőket, s ekkorra már az 1944 előtt működő orvosok egy része is visszaérkezett. A bábaképző orvosainak megérkezése után lehetőség nyílt a régi osztályok visszaállítására.

304 1945-ben a vármegyei közkórház és a bábaképző intézet mindössze 70 ággyal és 4 orvossal rendelkezett. A jelentés szerint a városban az egészségügyi létesítmények felszerelése szinte teljesen elpusztult, a keletkezett kárt 500000 pengőre becsülték.

305

1945. június 12-én már azt írja a Tiszavidék című helyi lap, hogy Szolnokon négy gyógyszertár kezdte meg működését.

306

1945. december 31-re Szolnok egészségügyi viszonyáról a következő adatok szólnak: 27 orvos, 7 bába, 2 fertőtlenítő alkalmazott és 2 egészségőr dolgozott a városban.

307 1946. március 21-én a gyermekkórház, 1946. május 26-án a tüdőgondozó nyitotta meg kapuit. 1945-ben a kórházi férőhelyek száma 360 volt, az éves betegforgalom 25 367 fő, amiből a tüdőgondozó 12000-rel részesült.

308

1953-ban már épült az új SZTK Rendelőintézet, átadták rendeltetésének az I. kerületi orvosi rendelőt és gyógyszertárat.

309

1950-ben következett be a gyógyszertárak államosítása, 1952-ben a város területén 13 körzeti orvos kezdi meg tevékenységét és 1954-ben életre hívták a városi Köjál intézményét.

310 1960-ban a városban már 160 orvos és 12 védőnő dolgozott.

311 Az 1894-ben megépült Nemzeti Szállónak saját áramfejlesztő telepe volt, s ez a tény is ösztönözte a várost villanytelepének létesítésére. Scheftsik István Tisza-parti ipartelepének gőzkazánjai 1896-tól szolgáltattak villamos energiát a város számára. 1906-ban,a város kölcsönt felvéve megvásárolta az ipartelepet a telekkel együtt. A villanytelep áthelyezése és korszerűsítése már 1928-ig - a salgótarjáni távvezeték üzembehelyezéséig - biztosította Szolnok villamosenergia-ellátását. 1945-ig a városban összesen 104365 m hosszú hálózat épült ki, amelyből a háború alatt mindössze 17 862 m maradt épen.

312

1955-ben Szolnokon a villamosenergia-ellátásba bekapcsolt lakások száma 7983, 1960-ban 11158 volt, 1955-ben a közvilágítási hálózat hossza 96,5 km, a közvilágítási lámpahelyek száma 1955-ben 1734, 1960-ban 2060 db volt.

313 Az, hogy Szolnok megyeszékhellyé lett külső képén is sokat emelt. Már 1879-ben azt közli az alispáni jelentés, hogy a városban 1500 m hosszú kockakő burkolatú út van, 850 méter szabálytalan kőburkolatú út, kavicsozott kocsiútjainak hossza 1840 mé-