Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
256 SZOLNOK tős - már 1910-től - a kereskedelemben foglalkoztatott népesség is. E két utóbbi kategóriában, főként azonban a kereskedelemben dolgozók száma az utóbbi évtizedekben gyorsan növekedett. 1960-ra csökkent a mezőgazdaságból élők száma. Szolnok vasútállomás 1915-ben 1930-ban a város belterülete tíz kerületre oszlott. Kovács Alajos részletesen elemzi e tíz kerület lakóinak társadalmát, társadalmi összetételét. A Budapest-Debrecen vasútvonal, illetve a Zagyva és a Budapestre vezető műút (ma József Attila út) által határolt részen a II., III., IV., V. és VI. kerületekben élő népesség számított belsővárosinak, az ezeken kívül eső kerületek tartoztak a külvároshoz. Megállapítható, hogy az V. és a II.-III. kerületekben tömörültek a kereskedők, itt voltak az üzletek a Zagyva-Tisza s a mai Csokonai és Úttörő utcák által határolt részben. Az V., a II. és a Zagyván túli I. kerület a közszolgálatban állók s a szabadfoglalkozásúak lakóhelye, akik a város- és megyeháza körüli részben tömörültek. A peremkerületeket, kertes házakat a parasztságon kívül főként a vasutasok, munkások lakták, mégpedig olyan megoszlásban, hogy a munkahelyükhöz lehetőleg közel legyenek. 1920-ban őstermelőnek minősült a férfi keresők közül mintegy 18%, s ez 10 év múlva is alig csökken. Az ipar 36%-ukat, a kereskedelem 6%-ukat, a közlekedés pedig 20%-ukat foglalkoztatja. A nők zöme a kereskedelemben és az iparban (kisipar) dolgozik. Külön megadják az őstermelőket is, de ezek száma alatta marad az iparban foglalkoztatottak számának. 165 A város egyes részei tehát csakúgy, mint a XVIII-XIX. században, elkülönültek társadalmi megoszlás tekintetében. A XX. századi kép azonban nehezen vethető össze a korábbi állapottal, mert közben Szolnok megyeszékhely lett, népessége hirtelen megnövekedett, s átalakult a város korábbi egész társadalmi képe. A megyeszékhellyé váláskor Szolnok lakosainak száma 15 847 fő volt, 1930-ban már 38764-re emelkedett. 166 A több mint kétszeresére növekedett népesség egyik forrása az a Külső-Szolnok megyei kisnemesség, amely a megyeszékhellyé válással itt hivatalt, funkciót kapott. Jelzi