Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZOLNOK 255 A város egyes részei társadalmilag is elkülönültek egymástól. 1747-1748-ban összeírták a Katonavárost, ahol 4 tiszt és egy írnok mellett altisztek és legények kerültek a listára, s kiderült, hogy legtöbbjük gazda is volt egyben, s 5 holdtól 100 magyar holdig terjedő birtokon gazdálkodott. A 90 összeírt katonának 3180 magyar hold föld volt a kezén. A Tabán - amelynek neve törökül a tímár mesterek városrészét jelentette - már ekkor is a szolnoki szegények lakóhelye volt, bár lakott itt néhány gazda is. A Kamaraváros társadalma volt a legszínesebb: 212 gazda, 81 zsellér, 12 kamarai tisztviselő, 25 megyei és városi tisztviselő és 5 koldus lakta 1747/48-ban.

158 A II. József korában készült összeírás is ehhez hasonló - városrészenként elkülönülő - társadalmat sejtet. Az egyes városrészek később is elkülönültek egymástól társadalmilag, s tudjuk, hogy a Tabán mindig, a XX. században is a legszegényebbek lakóhelye volt.

159 Kaposvári Gyula megállapítja, hogy Szolnok - noha mezőváros volt - mint az Alföld egyik legkisebb határú mezővárosa, jelentőségét nem a földművelés adta, hanem mindig kereskedelme és ipara révén volt fontos, s ezek tartották életben városi jogát. A kicsiny határ és a mezőgazdaság csekélyebb szerepe Gorove László 1821-es és Remellay Gusztáv 1841-es leírásából is kiderül.

160 A sófuvarozás, az úsztatott fák kivontatása, feldolgozása, a hulladékból való zsindelykészítés, az ácsok melletti segédmunka s a búzaszállító hajók rakodása nagyszámú munkásréteget tartott el, s a későbbi gyáripar alapja lett.

161 A jobbágyfelszabadítás után, 1852-ben mezőgazdasággal foglalkozó lakossága 164 1/2 úrbéri jobbágy házhelyet s 1225 zsellér házhelyet birtokolt. A 164 2/4 telek különböző résztelkekből adódott össze: negyed telek 304, fél telek 116, háromnegyed telek 40, nyolcad telek 16, s egy egészen kicsi kategóriában 10/12-ed teleknél 4. Ugyanekkor 1917 háza közül 18 urasági, 597 telkes, 1247 zsellér, 3 zsidó zsellér, 7 lelkész- és tanítólak, 2 megyei ház található. A városhoz tartozó Szandai és Derzsigát pusztán 118, Alsó- és Felsővarsány pusztákon 116 ház állott.

162 1879-ben az alispáni jelentés szerint az ekkor 15 847 lakosú városban 443 kereskedő és iparos lakott, amely igen nagy szám, ha családokban gondolkodunk. 516 napszámost említenek ugyanebből az évből, azaz szintén nagyon magas a földdel nem rendelkező, ipari és mezőgazdasági munkát vállaló családok száma.

163 A már jelentős gyáriparral is rendelkező város kereső népessége 1910-1960 között foglalkozását tekintve így oszlott meg:

164 Keresők 1910 1949 1960 Mezőgazdaság 1960 2650 1869 Ipar 3436 5084 9014 Kereskedelem 747 1078 3160 Közlekedés 1772 1919 2207 Közszolgálati és szabadfoglalkozású 967 1931 Véderő 372 Napszámos 604 Házi cseléd 1094 Egyéb 762 4196 8946 Összesen 11714 16858 25196 Differenciált városi társadalom ez, ahol a legnagyobb az iparból élő keresők száma, s igen sokan dolgoznak a kiépült vasúti csomópont miatt a közlekedésben, s jelen-