Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
254 SZOLNOK együtt élő magyar lakosságról. Magyar bírója, írástudó diákja s koldusa is említést nyer. Temploma az egyházi élet folytonosságáról, papok jelenlétéről ad hírt. 149 A török kiűzése után megkezdődött a város újranépesítése. 1702-ben szerveződik, alakul ki a városi közigazgatás gépezete is. A kincstári tulajdonú város címerében - mint erre Botár Imre utal - az ekevas, a búzakalász, a kivont kard a földműveléssel is foglalkozó várbeli katonaságot jelképezte. 150 1696-ban két nemest, 7 telkes gazdát, 11 zsellért s 5 itt időző szajoli halászt említenek mint polgári lakost. 151 1702-ben készült az első szerződés a lakosok és a kincstár között, ennek szövege azonban nem maradt fenn. A Rákóczi-szabadságharc alatt már meginduló városi életről, berendezett kincstári épületekről és hivatalokról van tudomásunk, s ugyanakkor a sószállításban és a fafeldolgozásban foglalkoztatott, jelentős számú munkásréteg jelenléte is bizonyos már ebben az időben Szolnokon. 152 1712. december 15-én III. Károlyhoz fordultak a szolnoki jobbágyok, zsellérek és elnyerték három évre a robotmentességet s egyéb kedvezményeket. így kívánta a kincstár erősíteni a háborús években kárt szenvedett lakosokat. A város földjei a kincstári uradalomhoz tartoztak és jövedelmeik nem a város polgárait gyarapították, hanem a katonaság, a vám- és sótisztviselői kar fenntartását, s a Kamara hasznát szolgálták. 153 1713-ban 78 adófizető lakos szerepelt Szolnokon, s összesen 330 2/4 dica egységet írtak össze. Hogy a hároméves kedvezmény a megerősítést szolgálta, azt jól mutatja, hogy Takács György, aki három felnőttkorú személlyel élt egy háztartásban, 7 2/4 dicát fizetett; 2 jármos ökrét, 3 hámos lovát, 1 meddő tehenét, 10 fejősjuhát, 6 bárányát, 2 éves sertését, 2 uzsorás ökrét, 20 kila őszi és tavaszi búzáját, 30 kila árpáját, zabját, zabkölesét írták össze. 154 A városban a jobbágyok és zsellérek magas aránya volt a jellemző az itt lakó németajkú sótisztviselőkön, harmincadosokon s katonaságon kívül. 1741-ben is csak 4 insurrectionális terhet viselő armalista nemest írtak össze Szolnokon. 1804/5. évben taksás nemesek 15-en voltak. Láthatóan néhány család (Móra, Fülöp, Tekl, Chakó, Fejér) szétvált ágai adták a külön háztartásokat. 155 II. József összeírása a következő képet mutatja a város társadalmáról: 156 Pap 21 Nemes 93 Tisztviselő 1 Polgár 101 Polgár és paraszt örököse 489 Paraszt 442 Zsellér 682 Egyéb 242 Szabadságolt katona 6 1-17 éves sarj 1073 Együtt 3150 Nők 3079 Jogi népesség 6229 Ebben az összeírásban 93 nemes szerepel, s ez ellentmondani látszik a fentieknek. A nemesek nagy része azonban - csakúgy mint a szomszédos Tószeg és Várkony nemesi lakossága - jobbágytelken gazdálkodott, s gyakorlatilag nem érvényesíthette előjogait. Figyelemreméltó, hogy 101 polgár kerül összeírásra: Az egyéb kategória a városi életben szerepet kapó alkalmazottakat jelzi. Botár Imre szerint a nemesek között szerepelnek a tisztviselők is, s polgárokon elsősorban az iparosokat értették, de nem minden polgár volt iparos. 157
