Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZOLNOK 243 tört ki aratósztrájk, ami végül is békés megegyezéssel zárult és a munkások követeléseinek teljesítését eredményezte.

76 A kis határú megyeszékhely, Szolnok esetében egyébként mindig figyelmet kell fordítanunk a közvetlen szomszédságában fekvő települések, (Szandaszőlős, Rákóczifalva, Tószeg stb.) területén végbement sztrájkokra, munkamegtagadásokra, hiszen mint az említett Báthor-féle esetben is - igen gyakori volt, hogy a birtokos szolnoki lakos, birtokai viszont a környéken feküdtek. A századvég agrárszocialista mozgalmainak színhelyei így inkább a környékbeli települések, mintsem maga a város. Szolnokon volt viszont a környék mezőgazdasági munkásait is szervező Szociáldemokrata Párt legerősebb szervezete. Tagjai azonban elsősorban az ekkor már elég nagy létszámú munkásságot foglalkoztató manufaktúrák, illetve ipari üzemek, gyárak alkalmazottai voltak. 1898-ban a belügyminisztériumi körlevél szerint az SZDP központi szervezete a hozzá tartozó 12 szervezetnek külön felhívja a figyelmét arra, hogy melyek azok az üzemek, gyárak, amelyeknek a munkásságát a lehető legrövidebb időn belül mozgósítani lehet. A szolnoki gyárak közül a MÁV Járműjavító Műhelyt és a Hungária Malom Rt. szolnoki telepét nevezik meg.

77 Jóllehet, a Szociáldemokrata Párt szolnoki szervezete csak 1902-ben alakult meg, az említett üzemek munkássága már korábban is kapcsolatban állt a munkásság központi szervezetével.

78 1900-ban már szolnoki munkásküldött is képviseltette magát a párt VII. kongresszusán.

79 A helyi szervezet megalakulása után pedig valamennyi pártkongresszuson megjelentek a szolnokiak. Az 1904-es összejövetelen a pártsajtóról folytatott vitában felszólalt egy szolnoki küldött is, Donath Ferenc, s ezt tehette annál is inkább, mert az éves munkát értékelő pártvezetőségi jelentés szerint a sztrájkmozgalomban Szolnokon a nyomdászok „harcoltak jó eredménnyel".

80 Amikor 1903-ban létrejött a Szolnoki Általános Munkásképző Egylet, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete újabb, legális támogató testületet tudhatott maga mellett.

81 1904-ben Szolnok munkássága is csatlakozott az országos vasutas sztrájkhoz. Mint a Népszava tudósítója írja, „... Szolnokon 600 vasúti munkás sztrájktörésre való felhívás miatt kimondta a sztrájkot". A vasutasok ötnapos munkabeszüntetése következtében a szolnoki pályaudvaron az egész szolgálat leállt. A kormány a sztrájkoló vasutasokat katonai szolgálatra hívta be, s így szerelte le a sztrájkot.

82 Egy esztendővel később a szolnoki Fűrészgyári munkások szervezett akciójáról szólnak a krónikák. A munkások új munkarendtervezetet készítenek, amit a fűrésztelep-tulajdonosoknak és a város polgármesterének is benyújtanak. Mivel a követelések közül csak a vasárnapi és a május 1-jei munkaszüneti napot ismerik el a munkáltatók, a dolgozók „... bejelentik sztrájkba lépésüket a polgármesternek, minek hatására... megállapodás születik a gőzfűrésztelepi munkások és a munkáltatók között".

83 Még ugyanabban az évben, 1905-ben a rendőrségi összefoglaló jelentés arról számol be, hogy „Szolnokon 200 aratómunkás két napig sztrájkolt" eredményesen, mert az „összes követeléseiket megkapták".

84 Ezek az egymást követő sztrájkok nemcsak erejükről, sikereik nemcsak egymást támogató akcióiról győzték meg mind a hatóságokat, mind pedig a mozgalmakban résztvevő követelőket, hanem a még szervezettebb és még alaposabban összehangolt együttműködés szükségességéről is. Palla Illés egykori szervezett fatelepi munkás 1958-ban úgy emlékszik vissza ezekre az időkre, hogy „A Fűrészgyári és Földmunkások Csoportja" közös szervezet volt, „... több mint 570 taggal rendelkezett. Majdnem minden munkás tagja volt a szervezetnek. A csoportban az üzemi munkásokon kívül kubikosok és mezőgazdasági részes aratók is voltak".

85 Ezért, ennek az együttes és szervezett fellépésnek volt az eredménye, hogy 1907-ben például a szünetelő munkások száma Szolnokon 528 fő volt.

86 Ugyancsak ennek az egyre növekvő forradalmi erőnek a bizonyítéka az is, hogy 1910-ben a képviselőválasztások idején a