Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

242 SZOLNOK 18-án tartott képviselőválasztáson a szolnoki kerület nemzetgyűlési képviselőjének választották meg. A szabadságharc bukását követően Világos felől a Tisza-hídon átjött volt honvédeket a császári katonák vették őrizetbe, s küldték vasúton Pestre.

69 Az 1850-es évektől nőtt meg Szolnok közigazgatási súlya. 1861-ben a Vasárnapi Újság lapjain a következőket írták a városról: „A múlt évtized kormánya Szolnokot több rendbeli közigazgatási és katonai hatóságok székhelyévé emelte. Szolnok székhelye volt a császári-királyi megyehatóságnak, törvényszéknek, közigazgatásilag és városilag kiküldött járásbíróságnak, egy terjedelmes pénzügy igazgatási kerületnek, egy csendőr szárny s a 61. gyalogezred újoncozási parancsnokságnak."

70 Szolnokot a megyeszékhely státusra a kapitalizálódó Magyarországon kedvező fekvése, közlekedésben és kereskedelemben játszott kulcspozíciója emelte. E tulajdonságai miatt lehetett 1876-ban az új megye székhelye a jászok és kunok minden tiltakozása ellenére. Ugyanakkor még az önkényuralom éveiben a várost gazdaságilag igen súlyosan érintette, hogy a több mint egy évszázada városi kezelésben tartott királyi kisebb haszonvételeket, köztük a legfontosabbat, a hídvámszedési jogot, valamint a szentiványi és Alcsi-puszták bérleti jogát a megyefőnök, Bonyhádi Imre rendeletére elvették Szolnoktól. 1858-ban tudott csak a tanács - elsősorban a kincstár számára kedvező - egyezséget kötni a kincstári uradalom nevében fellépő császári-királyi szolnoki pénzügyi igazgatósággal. A kincstár végül 1882-ben 80000 forintért eladta Alcsi-pusztát, a malomtartási, halászati, a piaci és a vásári helypénzszedési jogot, valamint a Tisza- és Zagyva-partokon a bérszedési és rakpartdíj-szedési jogot.

71 Szolnok az 1876. évi XXXIII. te. 1. paragrafusának 17-ik pontja értelmében lett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye. A város számára 1876 után a várban és a Tisza-parton lévő kincstári épületek megvásárlása megteremtette a lehetőséget, hogy a közigazgatási központ új középületei a városközpontban, illetve a főutcán épülhessenek fel.

72 Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának épületéhez elsőként maga a város járult hozzá, ingyen adta a Zöldfa vendéglő telkét, a költségekből pedig 30000 forintot vállalt. A megyeháza ebből, a volt Jászkun Kerület községei által megszavazott szintén 30000 forintos hozzájárulásból, valamint a Jászkun Kerülethez eredetileg nem tartozó települések öt évre kivetett pótadójából, illetve az ennek terhére felvett kölcsönből épült fel, s átadására már 1878. november 18-án sor került.

73 Szolnok város szabályrendeletét az 1880. február 21-i közgyűlés alkotta meg. Az elöljáróság összetétele ugyanebben az időszakban a következő volt: A város polgármestere, id. Scheftsik István mellett három tanácsos, fő- és alkapitány, ügyész, árvaszéki ülnök, pénztárnok, ellenőr és számvevő, valamint közgyám, orvos, mérnök, adóhivatali főnök működött, mellettük egy fő- és aljegyző, iktató-kiadó, kapitányi tollnok és három írnok dolgozott. A város követválasztási székhely, királyi adófelügyelőség, illetve királyi adóhivatal székhelye volt 1880-ban, járásbírósága helyben, de törvényszéke Karcagon működött.™ Szolnok megye területén a múlt század utolsó negyedére lényegében befejeződtek azok a nagy Tisza-szabályozással összefüggő kubikos munkák, amelyek átmenetileg munkaalkalmat biztosítottak a megye földnélküli és kisföldű parasztságának. Az 1890-es évben azonban már a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongreszszusának tárgyalásaihoz készített beszámoló szerint Szolnokon és környékén „... a munkanap nincs meghatározva; nyáron a szigorú munkaidőben reggeli 2 órától este 10-ig vannak talpon a gazdasági munkások, s ha közben megtörténik, hogy valamelyikük a nemzetes ispán úr rendeletét nem teljesítené, vagy más jelentéktelen hibát követett el, akkor van dolga a botnak az illető hátán".

75 Nem csoda tehát, hogy a század végére egyre gyakoribbak lettek a magasabb bér érdekében kezdeményezett munkabeszüntetések, aratósztrájkok. 1897-ben Báthor Gábor szolnoki lakos tószegi birtokán