Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZELEVÉNY 221 Év 1879 1895 1935 1952 1957 1962 Év kh kh kh kh kh kh Szántó 9488 10569 5621 4607 4643 5629 Rét, kert 2786 2496 505 496 606 588 Szőlő 134 159 238 235 253 194 Legelő 3248 2199 917 891 957 619 Erdő 24 36 21 26 177 Nádas 108 115 2 1 2 Terméketlen 816 503 508 1057 1153 684 Összesen 16580 16065 7825 7309 7639 7893 A község területének változásai miatt közvetlenül nehezen követhető a művelési ágak arányának változása. A korábbi arányok megmaradtak, s Szelevény mai határán belül változás alig állott be. Az elszakadt részek közül, főként Gyalu puszta fejlődik állattartását modernizálva, s földművelését megerősítve korszerűbb irányban. Istvánházán inkább a szőlő gyarapodik. Az állattartás képe a múlt század végétől így alakult:

110 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db 1714 1761 678 736 598 608 675 668 664 451 436 382 376 168 1266 2546 1949 1590 1212 1090 1722 3099 3081 2648 2408 1935 2186 3435 Szelevényen a területcsökkenés ellenére a legutóbbi időkig jelentős volt a juhtartás, itt a sertéstenyésztés nem a juhtartás rovására erősödött meg. A termelőszövetkezet is felkarolta mindkét ágazatot. 8. Szelevény iparáról az első adatok az újratelepedés időszakából valók. Az 1750ben kötött szerződés szerint a „Mészárszék Uraságé, pincze pedig fél esztendeig falué, fél esztendeig Uraságé".

111 1753-ban arról tudunk, hogy egy bolt van a faluban, amelyet egy görög kereskedő tart fenn, s a kocsma a község kezelésében van.

112 Az egy bolt, kocsma később sem sokat változott. Az összeírások nem tüntetnek fel mesterembereket sem a faluban, sem a pusztán, pedig a központokban uradalmi iparosok mindig voltak, ők azonban cselédként kerültek nyilvántartásba. 1879-ben 9 iparost említenek meg: 2 kerékgyártó, 2 kovács, 1 molnár az uradalmi ipart képviseli, de természetesen ezek dolgoztak a falu parasztjainak is. 1 fakereskedő, 2 vegyeskereskedő és 1 hentes szolgálta még a falu közellátását az új településen.

113 Az 1926-os felmérés szerint ipartestület a községben nincs, s ugyancsak hiányoznak még a kisebb ipartelepek is. Mindössze 2 kőművest, 3 kovácsot, 1 szabót, 1 borbélyt, 3 cipészt, 3 asztalost, 2 szélmolnárt, 1 szikvízgyártót, 1 hentes és mészárost, 1 szúró-vágót, és 1 varrónőt tartanak nyilván. Ezen kívül elég általános volt a helyi lakosok közt a házi szükségletet kielégítő kosárfonás. Ugyanekkor a községben 3 szatócsüzlet működik és 1 Hangya fogyasztási szövetkezet egy üzlettel. Egy felszámolás alatt álló hitelszövetkezetről is tudunk. Bár a községnek volt ebben az időben állandó piaca, az már évek óta pangott, a lakosok inkább a kunszentmártoni, illetve a csongrádi piacon szerezték be a termékeket. Lényegében ugyanez mondható el a heti egy alkalommal tartott, állatfelhajtással is egybekötött kirakodóvásárról, mivel a tulajdonosnak, a községnek ezek a vásárok jószerint semmi hasznot nem hoztak.

114 Az 1935-ben megjelent