Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

220 SZELEVÉNY Az újratelepedéskor kötött kontraktus a földesúr igényeit fejezi ki, s nem a tényleges gazdasági állapotot tükrözi. Ebben szó esik gabonakeresztekről, szántókról, amelyet a lakosság két esztendeig adómentesen, aztán nyolcadrészt adózva használhat; telepítendő szőlőkről, amely hat évig adómentes, aztán nyolcadrész illeti a földesurat. „Két szekér halat minden esztendőnkint fel vinni az Uraság lakó helyére... húsz pár teknős békával egütt" - írják a negyedik pontban, s utalnak ezzel a várható s e vidéken nyilván bevett és szokott - vízhaszonvételre. Szólnak a marhákról, „sertés marhákról" és lovakról, amelyeket a lakosság és a földesúr egyaránt tart és szaporítani kíván.

100 1753-ban a távozni kívánó jobbágyok panaszos levele mutatja a megvalósulóban lévő gazdálkodás néhány tényleges vonását is. Tavaszi és őszi gabona egyaránt van, ám a tavaszit aföldesúr állatai felabrakolják. Csak az egyik uraság harminc és hatvan véka abrakot vett a község lakóin. Gabonaföldjeiket az uraság visszaveszi és kaszálónak használja, így a fuvarra abrakot, szénát nehezen állítanak ki, mert maguknak is alig van. Panaszt tesznek, mert a maguk vizében alig halászhatnak, s a kötelezettséget nem tudják teljesíteni. Állataikat, főként a marhákat pedig dögvész is sújtotta. Szó esik az állatok között csirkéről is. A bort, sert, pálinkát, rozslisztet, ezen kívül cukrot, sáfrányt, borsot a görög boltostól szerzik be, maguk nem főznek szeszes italokat.

101 Megkezdődött a szőlő telepítése is. A meginduló élet jelei ezek, ha a gazdálkodás képe konkrétan nem is bontható ki belőlük. Hogy nem lehettek azonban a panasz ellenére sem elesettek, azt mutatja, hogy 1754 tavaszán 18 jobbágy szökvén meg, a csongrádi bíró és a szelevényi tiszttartó a révben elfogta őket s elkobozta állataikat: 116 hámos szarvasmarhát (ökröt), 17 lovat és 144 sertést.

102 Ezt követően a nyolc ottmaradt jobbágyot is megfosztják státusától, s az összes földek földesúri majorföldekké lesznek. 1789-ben a határterület művelési ágak szerinti megoszlása a következő: szántó 868 kh, rét 4010 kh, kert 6 kh, legelő 702 kh. 1780-1793 között nagyobb arányú dohánytermesztésbe kezdenek a majorsági földeken, s nyári idénymunkákra dohányosokat fogadnak fel.

103 1797-ben megkezdődik az „új szőlők" telepítése a Haleszban, amely a homok intenzív hasznosításához vezet.

104 1799-ben Vályi András csak annyit ír a pusztáról (ő falunak említi), hogy „határja jó termő".

105 Az 1824. évi felmérés szerint a község határterületének 19,35%-át víz borítja. Mégis Fényes Elek már 1837-ben dohány, gabona és bor termesztését, nagyszámú juhállományát és marhatartását emeli ki 106 Megtudjuk még azt is, hogy a nemes birtokosok - mint ezt a haleszi szőlőkkel kapcsolatban említik - agarakat tartanak és a község egész határát vadászterületnek használják, ily módon a szőlőben, fiatal oltványokban is kárt tesznek.

107 A válságba kerülő nemesi birtokok szétaprózva, viszonylag kisebb darabokban kerülnek az új tulajdonosok vagy bérlők kezére, ám - mint ezt a gazdacímtárak tanúsítják - Szelevényen nem tudtak kialakítani okszerűen gazdálkodó, korszerű gazdaságokat. A földnélküli, cselédeskedő lakosság pedig komoly paraszti gazdaságok létrehozásában sem jeleskedhetett.

108 Az egyes művelési ágak megoszlása a községgé alakulást követően így változott Szelevényen:

109