Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

216 SZELEVÉNY káraként dolgozott Göblyös Gábor, S. Tóth György, R. Nagy Mihály, Romhányi István, Berényi István, Rück József.

72 Az 1945-ös választások szavazati megoszlása: MKP 418 szavazat (20,3%), Kisgazdapárt 578, Szociáldemokrata Párt 310, Nemzeti Parasztpárt 40, Polgári Demokrata Párt 32 szavazat.

73 Az 1947. évi választásokon a KMP 28,8%-ot ért el, a második legtöbb szavazattal rendelkező Kisgazdapárt (23,1%) előtt.

74 Szelevényen az első termelőszövetkezeti csoport megalakítására már 1949 december végén kísérletet tettek, a csoport tényleges megalakulása 1950. január 5-én történt, Szikra néven. 16 tagja volt, s 114 kh földterülete. Elnökévé Bessenyői. Ferencet választották.

75 A községi tanács alakuló ülésére 1950. október 27-én került sor. Tanácselnöknek Csercsinszki Ferencet, titkárnak Sziráki Istvánt választották. A tanácstagok száma 51, a póttagoké 26 fő volt, az apparátusban a tanács létének első éveiben 8 fő dolgozott. Az 51 tanácstagból 6 volt ipari munkás, 32 szegényparaszt, 7 középparaszt, 3 kisiparos, ill. kiskereskedő, 3 pedig értelmiségi.

76 A község tanácselnökei voltak 1960-ig: Kovács Márton, Kovács István, Gulyás Imre.

77 6. A középkorban, mint láttuk, Szelevény maga egyházi birtok, az aradi káptalan tulajdona, a község későbbi határához tartozó Istvánháza, Gyalu és Halásztelek pedig magánföldesurak birtoka.

78 A török időkben végvári katonák kezén vándorol, majd több kisnemes tulajdonává válik.

79 A középkorban lakói egyértelműen jobbágyok voltak, a XVII-XVIII. században azonban nemesi lakosai is vannak a jobbágyokon kívül. Nemessége nem tudott nemesi kommunitássá szerveződni, mint a szomszédos Csépáé, ám az itt lakó nemesek nem fizettek sem állami, sem egyházi adót, és nem tartoztak szolgáltatásokkal sem. Nem voltak erre kötelezettek a nemesi telken, nem saját házban élő zsellérek sem. 1750-ben az újratelepedéskor úgy látszott, hogy a település jobbágyi közösséggé szerveződik, telekhez, szőlőhöz, legelőhöz jutnak megfelelő szolgáltatások ellenében a lakosok. De az 1754. évi sikertelen futást követően megszűnik ez a lehetőség. Nem jobbágyként, hanem majorsági zsellérként tartják őket a továbbiakban számon, nem szerveződhetnek községgé, s mindenkori helyzetüket az egyes nemesi birtokosokkal kötött, bár hagyományokon alapuló kontraktus szabta meg. A lakosok közül sokan - mint Botka János írja - „felesként dolgoztak a csépai és szelevényi birtokokon, s szerződés szerint dézsmát fizettek, robottal szolgáltak földesuruknak".

80 Ezt a jogváltozást tükrözi és rögzíti II. József népszámlálásának tabellája is, amely szerint polgár és paraszt (jobbágy) nem él a faluban, csupán zsellér és nemes. Az egyéb kategóriába a néhány uradalmi alkalmazott tartozott:

81 Pap Nemes 11 Tisztviselő Polgár Polgár és paraszt örököse Paraszt Zsellér 131 Egyéb 1-17 éves sarj 31 161 Együtt Nők 334 299 Jogi népesség 633 1788-ban 58 helybeli, de főként Csépán lakó köznemes összesen 867 kataszteri hold majorföldet birtokolt, legtöbbjük gazdálkodó törpebirtokos, csupán a Marton, Bogyó és Szeleczky földesúrnak van 50-70 holdas gazdasága.

82 A földesurak 1797-ben