Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
214 SZELEVÉNY mondja. 51 1662-ben Bellaváry megszerezte a Szelevénnyel szomszédos Halásztelket is. 52 1664 körül - lévén a falunak református lelkésze - Szelevény lakott hely. 53 A falu lakói 1690-ig helyben voltak, ekkor a tatár betörés után szétszéledtek, s Szelevény, Gyalu, Istvánháza 1703-ban is lakatlan puszta, amelyért a fegyverváltságot Heves megye fizette ki. 54 A következő évben Szelevényre visszatért ugyan néhány lakos, de ezek a Rákóczi-szabadságharc idején ismét máshová mentek, s 1750-ig lakatlan pusztaként tartották számon. Ugyanakkor ebben az időben Gyalu lakott hely, s 1703-ban 12, 1723-ban 20 jobbágy él ott. Ám lakói erős mozgásban vannak, főleg Öcsödön tartanak nyilván sok Gyaluról áttelepült jobbágyot ebben az időben. 55 1726-ban Steössel Kristóf tiszasasi földesúr Szelevény pusztát árendában használta, határát a tiszasasi gazdák vették bérbe földesuruktól, termésük kilencede és tizeddézsmája ellenében. 56 Szelevény újranépesítési tervét Turánszkyék jogutódai, szlavnicai Sándor Zsigmond és Marton László 1749. december 3-án a Heves megyei közgyűlésen jelentik be. 57 Ezt követően 1750. április 24-én „kezdődött Szelevény meg szállítása". Törökszentmiklósról érkezett: Burka Benedek, Bartók György, Bartók Leopold, Matuska István, Boros István, Gotsi András: Szolnokról: Tajnai András, Mátyus János, Holovitz János, Szabó alias Vadász Albert; Hortról: Tánczos András, Boros József, Boros Ádám, Varga György, Varga Albert; Tenyőről és általában Heves megyéből: Túri Pál, Timár György; Csépáról: Méreg András; Jászalsószentgyörgyről: Virág Pál, Szecsei András, Halasy József, Fodor Pál, Fodor Márton, Varga János, Tótt Mihály, Kaszás Gergely; az Arad megyei Szent Annáról: Szabó Mihály, Seres György, Szabari Mihály, Veres Pál, Maksa Pál; a Csongrád megyei Szegvárról: Gajda Gábor, Szűcs György; a Nógrád megyei Kisterenyéről: Nagy Mihály; Bugyiról: Tót János érkezett 1754-ig falualapítóként Szelevényre. 58 1754 tavaszán az elviselhetetlen megyei terhek miatt a jobbágyok nagy része megszökött, de a szentesi révben utolérték a szökésben lévőket, s 116 hámos szarvasmarhájukat, 17 lovukat és 144 sertésüket elvették és adósság fejében bírói kézre adták. Az ottmaradt 8 jobbágytól telkét elvették, s a földesúri majorsághoz csatolták. 59 Szelevény így majorság marad, s nem faluként, hanem pusztaként tartják számon. Nem említi faluként 1799-ben Vályi András. L. Nagy 1828-ban 59 háza, 466 lakosa ellenére a puszták között tartja nyilván, s noha 1828-ban Puszta-Szelevényen bíró és jegyző is van, mégis csak 1851 körül minősítették a majortelepet községgé. 60 Szelevény ekkor Gyalu és Istvánháza pusztákkal együtt alkotott községet. 1861-ben községi jogállásáról lemondott és Csépához csatlakozott, de pusztává törvényesen át nem alakult, háztartását külön költségvetés mellett kezelték. Az 1861. után a közigazgatásilag Csépához csatolt Szelevény és a két puszta lakóinak egy része azon fáradozott, hogy Szelevény újra önálló lehessen. Az ezernél több főt számláló faluban volt községháza és iskola. A belügyminiszterhez 1880-ban benyújtott kérelmüket elutasították, mert a Szelevényhez tartozó terület birtokosainak nagy többsége nem támogatta őket. Ezek a birtokosok vagy Csépán, vagy Kunszentmártonban laktak, nem volt érdekük Szelevény önállósága, a községi adózás szempontjából kedvezőbb volt a Csépához való tartozás. A ténylegesen Szelevényen és a kapcsolódó két pusztán lakó emberek érdekeit vette figyelembe a belügyminiszter 1884. október 2-i engedélye, melynek alapján Szelevény ismét önálló községgé (nagyközséggé) alakulhatott. Istvánháza és Gyalu pusztákat 1925-ben - a szelevényiek nagy tiltakozása ellenére - Kunszentmártonhoz csatolták. 61 A Tiszazugban a Mezőfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Párt volt a mezőgazdasági lakosságra hatással, s a század elején Szelevényben is megalakult a párt helyi szervezete. 62 1918 őszére a háborús terhek további fokozódása és a kilátástalan körülmények miatt az egész Tiszazugban egyre élénkebbé vált a politikai élet. Október 13án Kunszentmártonban nagygyűlést tartottak, melyen túlnyomórészt földművesek vet-
