Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

RÁKÓCZIÚJFALU 155 1952 1957 1960 kh kh kh 3263 3191 3201 33 47 96 455 472 377 3 4 28 17 625 712 325 gyezzük, hogy 1% kölest is vetettek. A búza után a kukorica vetésterületi aránya a legnagyobb: 25,1%, ezt a lucerna követi (6%), majd cukorrépa (5%). A már említett növényeken kívül a központi rendelkezések miatt szinte mindenfajta növénnyel foglalkoztak: zab, burgonya, napraforgó, takarmányrépa, vöröshere, muhar, zabosbükköny, csalamádé, rostkender, seprűcirok, mák, bab, borsó, paprika, dinnye, rozs, olajlen, rostlen, gyapot, dohány. Edekes, hogy a később oly jelentős paradicsomból semmit nem írtak össze ezekben az években, csakúgy mint a hagymából. Holott a termelőszövetkezetek szinte fő növényeknek tekintik ma, s ebből van a jövedelem nagy hányada.

70 A földterület művelési ágankénti megoszlása 1952-1960 között:

71 Év Szántó Rét, kert Szőlő Legelő Erdő Nádas Terméketlen Összesen 4379 4426 4044 A viszonylag kis méretű legelő (400 kh körül ingadozik) az állattartásra is rányomta a bélyegét. Egyedül a szarvasmarha nagyobb jelentőségű. A sertés egyéni szükségletet elégített ki. Juhtartással csak az utóbbi időben számolhatunk. Az állatállomány számszerűen így alakult:

72 Év Szarvasmarha Ló Juh Sertés 8. A község területén nagyobb ipari üzem nincs. 1949-ben a településen mindössze egy darálómalom és két kisebb gabonatárház volt.

73 Az iparosok száma a következőképpen alakult:

74 1949 1960 1965 Cipész 2 3 Szabó 4 4 Kőműves Fodrász 1 2 3 Bognár 1 Pék 1 Hentes 1 Kovács, lakatos, szerelő 2 2 1 Összesen 8 11 8 949 1952 1957 1962 db db db db 350 255 304 327 250 227 187 119 50 31 10 491 600 589 1493 1153