Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

136 RÁKÓCZIFALVA birtokos, de ő 1491-ben zehernyei Derenchényi Imrének adja el, az új földesúr örökösei pedig 1520-ban borsodi birtokért cserélik el a varsányi birtokrészeiket.

39 A varsányi tiszai átkelőhely 1514-ben a Dózsa-féle parasztháború során fontos szerepet játszott. A Pest - Szentfalva - (Cegléd?) - Tiszavarsány - Kengyel - Nagytúr (Mezőtúr) - Hegye (Ege?) - Békés - Gyula - Apátfalva, illetve Nagylak útvonalon haladt Dózsa fő serege. A folyón történő átkelésben a halászok segítették őket. Tiszavárkonyban mintegy 600 ember csatlakozott a sereghez. Úgy tűnik, még egyszer átkeltek itt seregek, vagy a Gyula ostromához visszaforduló seregrészek jutottak el Varsányig.

40 1546-ban a török adóösszeírások már följegyzik a rév jövedelmét, s Varsányt khászként említik. Majd a török 1549-ben bérbe adja a varsányi révet. Látható tehát, hogy a fontos átkelőhelyre már Szolnok elfoglalása előtt rátette a kezét,

41 s a virágzó települést khász városai közé sorolta.

42 Ugyanakkor I. Miksa adóját a gyulai vár fenntartására rendeli. Külső-Szolnokot az egri várkapitányok rendszeresen adóztatták és sarcolták csakúgy, mint Gyula elestéig a gyulaiak. Magyar részről is, tehát több helyre fizetett adót.

43 A török közigazgatás szerint Varsány a szolnoki szandzsák része, s mint khász város a tizenötéves háborúig biztonságban volt. 1590-91-ben még 75 000 akcse jövedelmét jegyzik fel a török adóösszeírások.

44 Azonban megfigyelhető, hogy a XVII. században nem éled már régi jelentős városként újjá, s lényegében lakott hely jellegét a tiszai révnek köszönheti. A község végpusztulása 1691-ben, majd rövid újraéledés után 1697ben következett be.

45 Ettől kezdve pusztaként tartják számon, földesura nincsen, illetve mint kamarai pusztabirtokot a szolnokiak használják.

46 A kamara kezére úgy került, hogy Mezőtúrral együtt Lorántffy Zsuzsanna, a nagy birtokszerző tulajdonába jutott vásárlás útján, majd a Rákóczi család örökölte II. Rákóczi Ferenctől 1711 után elkonfiskálták.

47 A volt Varsány mezőváros határa Alsó- és Felsövarsány pusztákra oszlott. Vályi András Szolnok filiájaként említi a pusztát. A XVIII. század végén Felsövarsány a Gorove és a Malonyay család használatában van, s később tulajdonjogát is megszerzik. 1837-ben és 1851-ben ők a tulajdonosok. Alsóvarsány földesuraként a majorsági gazdálkodásra berendezkedett, sok dohányt termelő Kállay nemzetséget jelöli meg Fényes Elek ezekben az években. Mindegyikőjük csak részbirtokos volt Varsányban, ekkor is a szolnokiak használták a puszta egy részét. Palugyay Imre szerint - a közigazgatásilag Szolnok külterületének számítható - Felsövarsány puszta 3100 hold, a Kállay család birtokában lévő Alsóvarsány 6000 hold (1300 négyszögöllel számítva) nagyságú volt. Pesty Frigyes 1864-ben Szolnok részeként említi a két Varsányt. Kétségtelen, hogy ekkor már nem a város, hanem Szolnokon lakó tulajdonosaik révén is ide számíthatta. Kincstári birtok azonban mindig maradt e területen, s éppen ezek parcellázásával kezdődik majd Rákóczifalva község története.

48 1880-1881-ben Fehér Miklós földművelésügyi államtitkár indítványára kezdődött meg a már lakott Felsövarsány puszta önálló községgé való fejlesztése. Előbb mint telep közigazgatásilag Szolnokhoz tartozott, 1883-ban pedig önálló község lett, s mivel a terület egykor Rákóczi-birtok volt, a fejedelem iránti tiszteletből vette fel a Rákóczifalva nevet,

49 Az önállósodás után, az új élet első jelzőiként, községházát, iskolát és jegyzői lakást építettek, ezek jellegzetessége, hogy II. Rákóczi Ferenc lebontott vadászkastélyának tégláiból emelték őket.

50 A századvég agrárszocialista szervezkedései Rákóczifalvát sem kerülték el. 1897ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt V. kongresszusáról készült beszámoló szerint a fővárosi szakmai és pártszervezeteken kívül a rákóczifalvi küldöttek is részt vettek a kongresszuson.

51 Az első világháborúban a község 87 férfi lakosa pusztult el.

52 Szakali József volt a KMP pártösszekötője a szandai, rákóczifalvi és a rákócziújfalui agrárproletárok között. A település a két világháború között szerény mértékben gya-