Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
574 KUNSZENTMÁRTON Megjegyezzük, hogy Kun szentmártonban nagybirtok nem volt, de jelentős a jómódú paraszt-birtokosok száma. Az 1910-ben 100 kh-n felüli birtokkal csak Nagy Géza, L. Kovács M. Istvánné, P. Kovács Gergely, Tóth M. Istvánné, Fazekas Imre és Szabó Imre rendelkezett. (Általában 150-160 kh nagyságúak.) A nagybirtokok között írták össze jelentős területtel Kunszentmárton nagyközséget és a kunszentmártoni közbirtokosságot. Ezek valójában közös tulajdonban lévő közföldek voltak. 110 1935-ig 381 igénylő 942 kh szántóterületet, 404 igénylő 108 kh házhelyet kapott. 111 1945-ben, mint láttuk, földterület híján sok földigénylőt nem tudtak ugyan kielégíteni, de a 844 család földhöz juttatása és a felosztásra került 7146 kh jelentősen átalakította a birtokstruktúrát. Majd a termelőszövetkezetek megalakulása hoz igazán döntő fordulatot a társadalom szerkezetének átalakulásában. 112 1948. Zalka Máté mg. termelőszövetkezet 75 kh 12 tag 1953. Rákóczi mg. termelőszövetkezet 2368 kh 133 tag Zalka Máté mg. termelőszövetkezet 7131 kh 1015 tag 1955. Rákóczi mg. termelőszövetkezet 2501 kh 183 tag Zalka Máté mg. termelőszövetkezet 6604 kh 749 tag Petőfi mg. termelőszövetkezet 258 kh 29 tag 1957. Búzakalász mg. termelőszövetkezet 1781 kh 115 tag Zalka Máté mg. termelőszövetkezet 6275 kh 719 tag 1961. Búzakalász mg. termelőszövetkezet 3504 kh 304 tag Zalka Máté mg. termelőszövetkezet 8615 kh 828 tag A termelőszövetkezeti mozgalom egyik élenjáró települése volt Kunszentmárton, már a kezdet kezdetén jelentős területtel alakult meg két szövetkezet. A társadalom átalakulásához az iparosok ktsz-be tömörülése is nagymértékben hozzájárult. 1960-ban az állami ipartelepeken 341, a szövetkezeti ipartelepeken 223 fő dolgozik, a magánkisiparosok száma 121. Az ekkor meglévő 10 állami ipari üzemet később, az 1960-as évek végén koncentráltan fejlesztik, s belőlük alakul meg a BVM (Beton és Vasbetonipari Művek), a Pannónia Szőrmeipari Vállalat helyi gyára, a Ruházati Ipari Vállalat helyi üzemegysége. Ugyanakkor az államosított téglagyárat is korszerűsítik. 113 7. Kunszentmárton mezőgazdaságát alapvetően meghatározta az újratelepedés, majd a redempció után az, hogy a termékeny Körös menti részeken kívül hatalmas pusztaterületek tartoztak hozzá, s ez kiterjedt állattartást tett lehetővé. Kezdetben legelőként és kaszálóként hasznosították, később pedig jellegzetes tanyai állattartást alakítottak ki. 114 1731-ben Bél M. így jellemzi mezőgazdasági adottságait: „Földje termékeny, de kevés", mert több más település által birtokolt puszta közé ékelődik. (Báboczka, Veresegyháza, Ecser, Tőke, Bökény, Szentistvánháza.) „Hiányzanak az erdők meg a hegyek; délnek vannak a szántói: talajuk helyrehozható, de nem ártana, ha többször megművelnék, noha nem tűri a trágyát. Saját földjének szegényes voltán egyedül Mesterszállás puszta könnyít. Földje feketés, puha, a búzát és szőlőt megtermi. Délen szőlőt is telepítettek." Megemlíti a Körös halbőségét és földje jó dinnyéjét is. 115 Látszik a leíráson, hogy mezőgazdasága még kialakulatlan. Az elvadult földeket nehezen törték fel, de később feljavították. A Kunszentmárton által megszerzett puszták pedig az életlehetőségeket bővítették. 1799-ben Bedekovich L. már ilyen jellemzést ad: „A földjei két nyomásra vágynak felosztva, feketék, jó gabona termők, kivált a tiszta búzája kellemetes, vagyon két Szőllője, úgymint a' Köttön halma környékében, a' másik a' Körös partján az úgynevezett Péter szögben, de nem igen termők."" 6 1837-ben Fényes E. mint gazdagon termő gabonavidéket jellemzi, s megemlíti szőlőskertjeit és jeles marhavásárait. 117
