Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KUNSZENTMÁRTON 569 Szentmártonszállásnak nevezi, amely az ún. Telek nevű részen épült.

26 A szállás név kunok jelenlétére utal. 1521-ben Lajos király Kunszentmártont a Radics-Bosics családnak adományozza.

27 A jász-kunok általában Szapolyai János pártján állottak, ezért Ferdinánd király újabb és újabb tulajdonosoknak juttatta a község területét.

28 Megjegyezzük, hogy ezek birtokjogaikat gyakorlatilag nem tudták érvényesíteni, e zavaros időkben azonban a kun föld kiváltságai mégis elhalványodtak, mivel a királyi adókat - amelyeket a kunok eddig is fizettek - valamelyik végvár fenntartására rendelték. Ez pedig nemcsak a királyi adók beszedését jelentette ebben az időben, hanem egyéb terhek vállalását is. 1552 őszén az Eger alól visszavonuló török csapatok pusztítják a vidéket és a községet is.

29

1557-ben faluként szerepel.

30 Ebben az időben Kunszentmárton a törökön kívül adózott az egri várnak is. A gyulai várkapitány szintén megsarcolta több ízben. A környező falvakkal együtt osztozott a vidék sorsában. 1564-ben a gyulai várkapitány elfoglalta Kunszentmártont.

31 1566. szeptember 2-án Került Gyula török kézre, és Kunszentmárton így véglegesen.hódoltsági területté vált.

32

1571-ben mint népes hely és jelentős anyagi forrás szultáni khász birtok, a szolnoki szandzsák összeírásában nem is szerepel.

33 A hódoltsági területen is megmaradt a magyar királyi felségjogok gyakorlása és tovább folynak a birtokadományozások is, függetlenül attól, hogy ez realizálható-e vagy sem. 1569-ben Kunszentmártont elszakították Kolbászszéktől, és királyi adományként Ungnád Kristóf nyerte el.

34

1577-ben az egri várnak adózik a 40 gazdát számláló község. Ekkor ugyanis az itt adományt nyert Ungnád Kristóf egyben Eger várának kapitánya volt.

35 Ungnád Kristóf felesége Losonczi Anna volt, aki abból a családból származott, amelynek Szolnok megyében jelentős birtokai feküdtek. A család egyes tagjai jelentős politikai és katonai tisztségeket töltöttek be ebben az időben, így Kunszentmárton sorsa a XVI-XVII. század fordulóján birtoklásjogi szálakon át több megyebeli nem nagykun községgel is összekapcsolódott. A tizenöt éves háború viharai során valószínűleg elnéptelenedett a község. 1630-ban ugyanis pusztaként szerepel.

36 Sőt birtokjogilag és közigazgatásilag megváltozik helyzete. Az egri vár összeírásaiban a XVII. század folyamán többé már nem szerepel. Ellenben feltűnik Csongrád megye tartozékaként, s a váci egyházmegye részeként. A XVII. század közepén minden bizonnyal benépesült a község. 1683-ban azonban a nagy háborús felvonulások ismét súlyos károkat okoznak, és 1685-től pusztaként szerepel.

37 A terület 1702. március 22-én az egész Jászkunsággal együtt a Német Lovagrend birtokába került. A falu benépesítésére, megszállására (a hozzá tartozó Mesterszállás és Csorba pusztára is) Orczy István jászkun főkapitány 1717. május 14-én adott engedélyt. A betelepedés 1717-ben vette kezdetét és 1718-ban 21, 1719-ben 29, 1720-ban 93 személy költözött Kunszentmártonba. A betelepülők zömét főként jászapátiak és jászalsószentgyörgyiek alkották. Az első évben 30, 1720-ban pedig már 200 forint árendát fizettek.

38 A községi szervezet gyorsan kiépült, az új településnek 1718-ban Radics István személyében már bírája, továbbá kántora, imaháza és iskolája volt, sőt az anyakönyv vezetését is elkezdték. Az egyházi személyeket, s a tanítót Jászapáti adta.

39 Nagy veszteséget okozott az 1739. évi pestis, amelynek 737 ember, a lakosság csaknem fele áldozatul esett.

40 Mária Terézia 1745. május 6-i privilégiális oklevele a jászkunok redempciójáról Kunszentmárton esetében is az ősi jogok visszaszerzését és sajátos viszonyok kialakulását jelentette. A redempcionális összegből Kunszentmártonra 19200 Ft esett (ebből Csorba puszta feléért 5000, Mesterszállásért 4500 Ft-ot fizetett).

41 A földek egyéni használatba vétele folyamatosan haladt előre. 1765-ben és 1773-ban Mesterszálláson került sor földosztásra.

42 A kaszálók, legelők ezt követően is több ízben kiosztásra kerültek. Csorbát a XVIII. század közepéig bérbe adták, majd a lakosság számának növekedésével a kunszentmártoniak használták, de még csaknem egy évszázadig legelő- és kaszálóként.

43 1853-1856. években tagosították a község, illetve Mesterszállás és Csorba határát.

44 1782-ben révprivilégiumhoz jutott a község. 1806-ban első hídját avatta.

45 1807-ben városi rangot és vásárjogot nyert.

46

1823-ban nagy tűzvész pusztított a kunszentmártoni alvégen.

47 Az 1848. márciusi országos és kunsági eseményekről április 1-én számoltak be a nagykun nemzeti