Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

54 SZOLNOK MEGYE arra törekedett, hogy vásártartási vagy heti piac tartási jogot kapjon. A XIX. század elejéig Jászberénynek és Mezőtúrnak öt vásár tartására való jogot sikerült szereznie, s ezzel a vidék kereskedelmi központjává váltak. A XIX. század elején több település szerezte meg a városi ranggal együtt járó vásár és piactartási jogot.

135 A vásáros helyekre vezető utak mentén épült ki a XVIII. században, s fejlődött tovább a XIX. század utolsó harmadáig a pusztai csárdák hálózata, amely szállást, élelmet és italt nyújtott az átutazó kereskedőknek, s pihenőt, takarmányt igavonó állataiknak.

136 A falvak és városok belső kereskedelmi forgalmát a XVIII. században a község vagy jobbágyi területeken a bérlő jobbágyközösség, ritka esetben a földesúr kezelésében lévő kocsmák jelentették. A kocsmák igyekeztek a helyi lakosság által megtermelt bort felvásárolni és kimérni, s így a közvetítő kereskedelmet kizárni. Csak a XIX. szazad első harmadától kezdve épültek ki megyénk településein nagyobb számú üzletek, s telepedtek meg kereskedők. Korábban nem volt rájuk nagyobb szükség, hiszen a vásárok, piacok az iparosok műhelyéből közvetlenül megvásárolt áruk, s a különböző vidékekről érkező vándor, házaló kereskedők kielégítették a paraszti lakosság igényeit. Főként a Jászságban és a Nagykunságban, néhány nagyobb településen, (Mezőtúr, Törökszentmiklós, Szolnok, Tiszafüred) a polgárosuíó igények szükségessé tették a lakosságot kiszolgáló helyi üzletek létrehozását. Ilyeneknek a megalakulását elősegítette az 1840. évi XIX. te, amely lehetőséget adott országosan a zsidó, görög és örmény kereskedők megtelepedésére. Az ő révükön, illetve a föld aprózódása folytán kereskedővé lett helybeliek révén a XIX. század közepére már több helyen épült ki számottevő üzlethálózat. Az igazi fejlődés azonban csak a kapitalizmus korában indult meg. 1879-ben már valamennyi településen jelentősebb számú kereskedőt tartottak nyilván. Sokáig nem vált szét azonban a kisipar és kiskereskedelem, jelentős maradt a házaló kereskedők szerepe is az első világháborúig, s nem utolsósorban a meghatározó tényezőként számon tartható vásárok és heti piacok.

137 A vidéki magán kiskereskedelmi hálózatot egészítette ki megyénkben is az 1920-as években létrejött „Hangya" szövetkezeti üzlethálózat is, amely bizonyos állami támogatást is élvezett.

138 A városiasodás egyik jele volt a szállodák építése az elavult csárdák és vendégfogadók helyett. Szolnokon 1860-ban épült fel a „Magyar Király" szálloda a város piacterén. A többi megyei város csak később követte ebben Szolnokot, s szállodáik a század végén, illetve a XX. század folyamán készültek el. Szolnok átkelőhely jellege, kereskedelmi központ volta már a XIX. század közepe táján szükségessé tette a korszerűbb vendéglátási feltételek megteremtését. A két világháború között jelentősebb üzlethálózat-bővülésről nemigen beszélhetünk. Változás csak 1945 után következett be. Az egyes településeken a megyében 1946-tól kezdve jöttek létre az FMSZ-ek és építették ki fokozatosan az új szövetkezeti üzlethálózatot. 1950-ig azonban még a magán kiskereskedelem a meghatározó. Az FMSZ-ek tevékenysége pedig megoszlott több, különböző feladat között, nem kizárólag kereskedelemmel foglalkoztak (termelési feladataik is voltak). 1950-től azonban vidéken az FMSZ-ek jutottak vezető szerephez, nagyobb városokban pedig a népbolt-hálózat kezdett kiépülni állami támogatással. Az FMSZ-ek és népboltok jobb áruellátásukkal visszaszorították a magán kiskereskedelmet és vendéglátó ipart. Egyelőre azonban még mostoha feltételek között voltak kénytelenek üzemelni, s az üzletek korszerűsítése csak az 1960-as évektől számottevő. Az 1960-as években hozott létre az FMSZ (1968-tól ÁFÉSZ) a kisebb falvakban is olyan korszerű üzleteket, amelyek áruellátásukkal, külsejükkel, önkiszolgáló rendszerükkel a korszerű kereskedelem igényeit is kielégítik. Természetes dolog, hogy a szocialista mezőgazdasági és ipari termelés áruit csakis azonos szintű és szervezetű kereskedelmi hálózat hozhatja forgalomba. A XX. század második évtizedében Magyarország határváltozásai miatt a Szolnokra irányuló sószállítás és faúsztatás megszűnt, a vízi utak szerepe minimálisra csökkent, mert elavultak az első világháború előtt még jelentős kereskedelmi forgalmat lebonyolító fahajók. Gőzhajózás, vagy motoros hajóforgalom pedig nem lép a helyére. Szolnok városa így veszített kereske-