Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
532 KUNHEGYES hegyesiek szabályszerű községi életet éltek Rakamazon is. 1705 és 1711 között Debreceni Szabó István volt az esperesük, a gyülekezet pedig magával vitte a harangot is a száműzetésbe. Tudjuk, - s ez a községi élet folyamatosságának bizonyítéka, - hogy az anyakönyvet is magukkal vitték Rakamazra és rendesen vezették. 52 1711-ben kezdődött meg visszatelepülésük, és 1713-ban már 23 gazdát írt itt össze a Német Lovagrend. 53 A redempcióban saját 12950 kh-s határukon kívül az elpusztult Kolbászszék 12060 kh nagyságú határát is megváltották. 54 A redempció erősítette Kunhegyes lakosságának társadalmi megosztottságát. A redemptusok és irredemptusok a XVIII. század második felében már éles ellentétbe kerültek egymással. Ez idézte elő, hogy a kincstár bácskai birtokaira mintegy 250 család költözött ki, magával vitte jószágállományát és ingó vagyonát. 55 Ugyanebben az évben fejeződött be a nagykun községek összefogásával a Mirhó-fok elzárása. Ez növelte ugyan a mezőgazdaság területét, földművelésre alkalmassá tette az addigi vízjárta részeket, de csökkent az állattartásra alkalmas terület, kiszáradtak a legelők. 56 Kunhegyes a továbbiakban megszakítatlanul fejlődött, 1811-ben mezővárosi rangot nyert, s ezzel vásártartási jogot is kapott. 57 1848-ban 560 gyalogost és 49 lovas nemzetőrt állított ki a város. Május 27-én gyűjtést indítottak a veszélyben forgó haza megsegítésére; 260 forint 54 krajcár, 39 kg búza, 77 kg árpa, 46,5 kg zab, 2 kg köles gyűlt össze, ezenkívül 5%-os kamatra 240 forintot bank-alapul és 11 db aranyat, továbbá nyakláncokat és függőket ajánlott fel a lakosság. Felfegyverezték puskákkal, kardokkal, fokossal, vasvillával a lakosságot (1848. június 18-án), hogy esetleges híváskor népfelkelőket állíthassanak ki. A verbászi táborba 103 önkéntes ment el, majd részt vettek a szenttamási csatában és Perczel Mór vezetésével a Közép-Tisza védelmében. Október 16-án a lacházi táborba 33 újabb nemzetőr ment el. Kunhegyesen őrizték a pákozdi csata horvát foglyainak egy részét és a város élelmezte Őket. 1849 februárjában 30 lovas nemzetőrt küldtek Madarasra, és márciusban újabb 250 gyalogos és 25 lovas nemzetőr kiállítását és hadbaküldését határozta el a tanács. 1849 márciusában 16 000 főnyi katonaság vonult át Kunhegyesen, s egy részüket élelmezték is, a Cserepes kocsmát pedig kórháznak rendezték be. 1849. július 3-án Szánna Mihály főbíró elnöklete alatt a tanács határozatot hozott, hogy csatlakozik Kossuth népfelkelést hirdető felhívásához. Minden 16 évét betöltött, magát bíró ember beállt volna a népfelkelők közé, ha a fegyverletétel be nem következik. 58 Kunhegyes a megye létrejötte után egy ideig megtartotta városi rangját, de 1895-ben lemondott városi jogállásáról és nagyközséggé alakult. 59 Ezzel egyidejűleg Kunhegyes a tiszai felső járás székhelye lett, és járási székhely maradt 1965-ig a kunhegyesi járás megszüntetéséig. 60
