Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
SZOLNOK MEGYE 51 tek majorságaikba (Új szász, Szászberek, Tomajmonostora, Fegyvernek, Tiszakürt, Martfű). A XIX. század második felében, s a XX. században ezek a birtokosok, illetve örököseik, valamint a bérlőgazdaságok tulajdonosai nagyarányú, kapitalista jellegű gazdálkodást honosítottak meg, s korszerű üzemi kereteket biztosítottak. 1911-ben jelentős állattartó gazdaságokként tartották számon Almássy Imre pusztapói, Bagi Imre kengyeli, Harkányi és Léder ugyancsak kengyeli, Szapáry György pusztataskonyi, Jurenák Lajos pusztatenyői, Kohner Adolf szászberki szarvasmarha-tenyésztő, s nagyjából ugyanezen gazdaságok sertés- és lótenyésztő egységeit is. 119 Azért fontos kiemelnünk ezeket a gazdaságokat, mert néprajzi gyűjtésekből tudjuk, hogy a paraszti gazdaságok számára ezek az uradalmak szállították leginkább az új fajtákat (szimmentáli, borzderes szarvasmarhák, félvér lovak és yorkshieri sertések, merinói juhok). A fajtaváltás a századfordulón ment végbe a szarvasmarha- és juhállományba. A ló- és sertésállomány a paraszti gazdaságokban csak módosult 1945 előtt, s valójában az utóbbi másfél évtizedben szorult ki a mangalica. A háború után lecsökkent lótartás már nem kapott lábra a gépesítés miatt, de a fajtaváltás mégis végbement a fél- és hidegvérű lovak javára. 120 A legelők és rétek területének csökkenésével, a fajtaváltással megváltozott az állattartás rendszere is. A legeltető állattartás csak a Nagykunságban és néhány uradalom juhászatában maradtjelentősaXX. században. A paraszti állattartás istállózó rendszerűvé vált. Megváltozott az állatfajták aránya is ezen okok miatt. A múlt század közepén még oly jelentős juhtartás viszszaszorult, s századunkban a sertéstartás lépett előtérbe. A szarvasmarhatartás megőrizte vezető szerepét, értékképző jellegét a tartásforma változása és a fajtaváltás ellenére is. Az új szántóföldi növények elterjesztéséhez nem annyira az uradalmak járultak hozzá, mint inkább a központi rendelkezések. Igaz, a dohányt az Orczy-uradalom tette legelőször jövedelmezővé Fegyvernek környékén, de a legjelentősebb új növényt, a kukoricát már Mária Terézia rendelkezései nyomán honosítják meg, s e rendelkezések végrehajtásában nem az uradalmak, hanem a neki lekötelezett jászok és kunok jártak élen. Ugyancsak az ő rendelkezései nyomán történtek erdőtelepítések a XVIII. századi Jászságban. 121 A szőlőket is általános XVIII. századi rendelkezések hatására kezdték telepíteni a feketeföldi részeken nagyobb mértékben. A jászkunságban a városok ilyen célú parcellázásai és a városvezetőség igénye, a helyi bor eladását biztosító kocsmáknak a község kezében való összpontosulása lendítette fel a filoxéra vész előtti időkben a feketeföldi szőlő- és gyümölcstermesztést. Később, a filoxéra vész után már csak fajtaváltás és átrendeződés következett be a Jászkunságban, s kerültek a veszélyeztetett feketeföldi részekről a kertek a homokra. 122 A cukorrépa, amely a XX. században már jelentős növényünk, a Jászságban a hatvani, Szolnok környékén az 1912-ben alapított szolnoki cukorgyár szervező munkája nyomán vált egyre jelentősebb vetésterületű növénnyé. 123 Az 1950-es években nemcsak a termelőszövetkezeti gazdálkodás kialakulása jelentett változást a mezőgazdaságban, hanem a vele együtt járó gépesítés is, illetve a kisparaszti gazdaságokra is kiterjesztett kötött gazdálkodás, amely előírta szigorúbban is a termesztett növények fajtáit és arányait. Az 1949-ben létrejött első gépállomásainkból az 1960-as évekre nagyobb üzemek lettek. A termelőszövetkezetek ekkor még nem szereztek nagyobb saját gépállományt, gépállomásaink nem tudták megfelelően kielégíteni a bővülő igényeket, még jelentős maradt az állati munkaerő szerepe is. A szerveződő első termelőszövetkezeti csoportok, majd az 1959-60-ban létrejött termelőszövetkezetek is elsősorban a gazdák által bevitt szerszámokra támaszkodva gazdálkodtak, s csak az 1960-as évek hozzák meg a változást: az elavult kézi és igás eszközök kiszorulását a gyakorlatból. Ez saját géppark létrehozásához, s a gépállomások 1968-as megszüntetéséhez vezetett. 8. Ipar, kereskedelem. A legkorábbi időszakból csak helyneveink tájékoztatnak az ipar jellegéről. A királyi birtokok között szerepel: Ácsi, Kovácsi és Örményes nevű falvaink, ahol minden bizonnyal a szolnoki várat kiszolgáló ácsok, kovácsok és molnárok élhettek. Az első név szerinti összeírások megyénk területéről (1550, 1571) arról tanúskodnak, hogy már jelentős számban él-