Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

50 SZOLNOK MEGYE legeltető állattartás szerepe, s az újonnan megtelepedett lakosság a tájat először mint kiterjedt legeltetőterületet éli és kezdi megszelídíteni. A legeltetés már az elvadulás elleni küzdelem egyik fázisa, hiszen a legelőket meg kell tisztítani, a jószág trágyázza, kipusztulnak a haszontalan füvek, növények. Ezeket a területeket aztán később művelés alá vonják, s a lakosság szaporodásával egyre terjeszkednek a szántóföldek. A XVtlI. században már a Kakat-ér szabályozására is sor került a Nagykunságban, mikor a Mirhó fokot elzárták, s nagy területeket vontak ki a víz alól. A Jászság déli részén ugyanekkor a Millert szelídítették meg, jelentős földművelésre is alkalmas területet nyerve.

115 A táj képét azonban a Tisza szabályozása változtatta meg igazán a XIX. század közepétől. A területet elöntő víztől megszabadult a lakosság, a XIX. század végén már a belvizek szabályozására és a Zagyva medrének rendezésére is sor kerülhetett.

116 Ha községi statisztikáinkat megnézzük, azt vehetjük észre, hogy a századfordulón már nagyon sok helyen elérte a szántóterület legnagyobb kiterjedését, s visszaszorultak a rétek, legelők. Néhány településen ez csak az 1935-ös statisztikában rögzíthető, de a századforduló arányai is nagyon hasonlóak már. Párhuzamosan a víz alól kikerült homoki részeken megindult a szőlő és gyümölcsös kertek telepítése s főként a Jászság északnyugati és északi részében (Jászfényszaru, Jászberény, Jászboldogháza, Jászszentandrás, Jászdózsa), s a Tiszazug két nagy homokfoltján (Tiszaföldvár és Cibakháza térsége, illetve Cserkeszőlő területe) egészen megváltoztatta a táj képét, s új lehetőségeket teremtett a kisparaszti gazdaságok számára. A XIX. század végén meginduló folyamat az 1950-es évek elejére teljesedett ki igazán.

117 Megyénk mezőgazdaságának képét befolyásoló másik tényező a jászok és kunok betelepítésének és beolvadásának kérdése. Újabb kutatások szerint a nomád kunoknak a jászok alán eredetű, elsősorban keleti típusú földművelést űző segédnépeik voltak, akiknek a megtelepedés során valószínűleg maguk a kunok adták a földművelésre alkalmasabb, életmódjuknak megfelelőbb északi Jászságot, maguk pedig kiterjedt nyájaikkal a Nagykunság mocsaraiba, illetve a Jászkisér határát járó Miller kiemelkedő hátaira telepedtek. A jászok hasonlóan kertes szisztéma szerint gazdálkodtak, ha a magyaroktól eltérő módon is. Mégsem állottak olyan távol a magyarok megtelepedett életformájától, mint a kunok. Hamarabb hasonultak, s alakítottak ki szoros kapcsolatot főként a Dél-Heves és Mátra-alján fekvő falvakkal, s váltak 1323-as kiváltságaik birtokában jelentős gazdasági erejű néppé. A kunok ugyanakkor mozgó szállásaikat sokáig megőrizték, nem kertes szisztéma szerint telepedtek meg és nagyméretű legeltető állattartást folytattak. Ez a kevésbé szilárd településhálózat és gazdasági rendszer a török hódoltság korában sokkal inkább kárt szenvedett, mint a jászoké vagy magyaroké. Megfigyelhető a gazdálkodásbeli különbözőség a XVI. század közepén fizetett nagykun és jász adónemekben: a kunok sok húsállattal adóztak, kevés tejtermékkel és mezőgazdasági termékkel. Ugyanakkor a jászok az egri várnak kevesebb állatot, több tejterméket és legalább tízszer annyi gabonát adtak adóba, mint a kb. hasonló létszámú kunok. A két terület között a török pusztítás még csak fokozza a különbségeket, s mai napig megfigyelhető a jászok földművelő és belterjesebb állattartó jellege, s a kunok szemtermelő gazdálkodása és legeltető állattartása közötti különbség. A jászok és kunok mindezeket szigorúan kisüzemi keretek között, a parasztbirtok szintjén valósították meg. Nagybirtok a redempció óta nem alakulhatott itt ki. Az erőteljes paraszti gazdálkodás, a XIX. századig kertes, aztán tanyás üzemi kertek között folyt.

118 Ezzel szemben állt a Heves-Külső Szolnokhoz tartozó részek egész területe Mezőtúr, s némileg Törökszentmiklós és Tiszafüred, valamint a nemesek lakta Csépa és Szajol kivételével. Itt nem a parasztbirtokok, jobbágyi gazdaságok, hanem az uradalmak voltak meghatározóak. Sajnos a XVIII. század előtti uradalmi gazdálkodás feltáratlan megyénkben, s nemigen tudunk bővebb adatokat szolgáltatni. A XVIII. század közepétől igen szervezett az Orczy és Podmaniczky birtokok rendszere, majd a Tiszazugban a Stöessel és a Luby birtokok emelkedtek erre a szintre a XIX. század elején. Ezek a gazdaságok nagyban építettek a bérmunkára, cselédeket telepítet-