Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

48 SZOLNOK MEGYE rok államának tulajdonába vett. E földbirtokrendelet hatálytalanította a polgári demokratikus forradalom idején kidolgozott, kevésbé radikális Búza Barna-féle földreformot. A tanácskormány földreformját Hamburger Jenő, Nyisztor György, Vántus Károly és Csizmadia Sándor dolgozták ki. Ez utóbbi később, megalkuvó politikája miatt nem szerepelt a rendelet végrehajtói között. Ez a földreform nem érhetett be. A földkérdés azonban a fehérterror, a restauráció ellenére sem került le a napirendről. A háborúból hazatérő, sokat szenvedett tömegeket, a Búza Barna-féle földreformrendeletet és a Nyisztor György radikális intézkedéseit megért paraszti lakosságot valamivel ki kellett engesztelni. Sokorópátkai beszédében 1919-ben Nagyatádi Szabó István a kisgazdapárt álláspontját képviselve állhatott a földreformot követelők élére. Ő maga pártja nevében a kor viszonyaihoz képest még mindig radikális intézkedéseket követelt, s ilyen tervet dolgozott ki. A végrehajtás azonban - noha az ő nevéhez kötik a földreformot - már nem volt korántsem ilyen. Ellenfele, a nagybirtok érdekeinek védelmezője Rubinek Gyula, az őt támogató Bethlen István és köre nem engedték a birtokviszonyok megváltoztatását, a magántulajdon megcsonkítását. Látványosan belementek a földosztásba, de ezt eleve összekapcsolták a „vitézi telek" adományozásával, azt is a földosztás részének tekintve. A nagybirtokosok minden talpalatnyi földért küzdöttek, s ha mégis felajánlottak valamit, akkor az a birtok mezőgazdasági szempontból nagyobbrészt értéktelen volt. A földosztást az 1920. évi XXXVI. te. teszi lehetővé, s ez a keretterv hosszú harcok árán kiegészült egy módosítással, az ún. „földbirtok novellával", amelynek lényegét az 1924. évi VII. te. fogalmazza meg. Szolnok megyében a Nagyatádi-féle földosztás a korábbi birtokviszonyoknak megfelelően alakult. A Jászkunságban Jászkisér kivételével minimális mennyiséget osztottak ki mind földbirtokban, mind pedig házhelyekben. A parasztgazdák nem ajánlottak fel földet, s a rendelet őket nem is kötelezte erre. Az 1935. évi hivatalos adatok szerint a Jászságban 2397 kh-at osztottak ki, s földosztás - aliázhelyek minimális mennyiségét nem említve - csak Jászkiséren és Jászfelsőszentgyörgyön volt. A Nagykunságban 1239 kh-at osztottak ki, s lényegében Kunmadarason és Kunszentmártonban került sor egyáltalán szántók kiosztására is. Míg a megyében 41 313 kh földet osztottak szét, addig a megye mintegy felét tevő Jászkunságban összesen csak 3731 kh-at. A megye többi részén kiosztott 37 582 kh szántóterület is aránytalanul oszlott meg, s különböző a korábbi gazdálkodási rendszertől, termelési hagyományoktól befolyásolt módon alakult a földbirtokok sorsa is. A szolnoki, törökszentmiklósi járások szikes területeit hiába fogták be szántónak, alig volt haszon rajta. A Tiszazugban ugyanakkor az értéktelennek minősített, s ezért kimért homoki legelők egy virágzó kisparaszti szőlő kultúra alapjait vetették meg a földátadók szándéka ellenére. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 18 686 fő kapott földet az 1920-as évek elején, átlagosan 2,21 kh nagyságban. Ez meghaladja az országos 1,81 kh átlagot. Ugyanakkor 7011 fő összesen 1427 kh nagyságban, átlag 0,23 kh-at számítva házhelyhez jutott a belterületen is. Mindez a súlyos társadalmi bajok tüneti kezelése volt csupán, amely sem a társadalmi viszonyokon, sem a rászorultak gazdasági helyzetén nem változtatott.

107 Az 1945-ös földosztás Szolnok megyében is megnövelte a kisparaszti birtokok súlyát és a kistulajdont tette uralkodóvá. A háború utáni nehéz gazdasági helyzetben, az iga- és géperő, illetve a munkaeszközök nagyarányú pusztulása azonban szükségszerűen megkövetelte éppen e birtoktípus fejlesztését, gazdasági súlyának megnövelését. A földosztás amellett, hogy megfosztotta a régi félfeudális uralkodó osztályt hatalmának, társadalmi súlyának alapjától a földtől; megvalósította mindazt, amit az agrárszocialista mozgalmak majd száz esztendeje követeltek: a demokratikus földosztást, mely lényegében szükségszerű gazdasági intézkedés is volt. Az új gazdák a kisebb parcellákat paraszti módon, családjuk munkaerejére támaszkodva, de a szokottnál is nagyobb ambícióval művelték meg, átsegítve az országot azon a nehézségen, amely a pusztulásból, a munkaeszköz- és vonóerőhiányból egyébként egyenesen következett. Szolnok megyében - éppen a Jászkunság sajátos paraszti birtokviszonyai miatt - kevesebb volt az osztható föld, s ezért radikálisabb megoldásokhoz folyamodtak. Az elkobzás nagyobb