Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KISÚJSZÁLLÁS Lábbeli Készítő KTSZ), s az fmsz kezelésében volt a tejüzem.

89 Később jelentős átalakuláson ment át az ipar, a ktsz-ek jelentős üzemmé fejlődtek, majd az 1960-as években gyárakat is telepítettek ide kihelyezett üzemegységként. 7. 1731-ben, nem sokkal a megszállás után már a gondos művelés kezdeteit rögzítette Bél M., ám a tájon a hosszas elvadulás nyoma még látható volt. „A területük kicsiny és szerény, de termékeny és fűben gazdag." A községmagtól északra csíkban gazdag mocsaras rétet említ, s elmondja, hogy kitűnő termést várva ültettek nemrégiben szőlőt is.

90 A község megszerezte a redemptióban végleg Csorbapuszta ^-ét (1782 kh), Kis-tót-turgonyt (12600 kh), Marjalakát (5600 kh) és saját határát (16 091 kh)

91

. Határának nagy részét, s Csorba, Marjalaka nagyobb részét a Büdös-éren át a Tisza Mirhó-foknál kiöntő vize tette földművelésre alkalmatlanná, ugyanakkor jó kaszálóvá.

92 1786-ban a Mirhó-fok elzárásával nőtt a földművelésre alkalmas terület. 1799-ben Bedekovich L. már ezt az állapotot örökítette meg. Elmondja, hogy nyomásokra nincsenek felosztva a földek, hanem minőség szerint bizonyos darabokra osztva ki-ki arra használja, amire alkalmas. Terményei között: búzát, árpát, zabot, kölest, kukoricát, szénát, nádat, bort, kevés gyümölcsöt sorol fel, s remek kaszálóit emeli ki. Megemlékezik Marjalaka és Kis-tót-turgony földjeinek művelésre való alkalmasságáról, az ott folyó ekés földművelésről.

93 1852-től a mezőgazdaság művelési áganként a következő adatokkal jellemezhető :

94 Év: 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh szántó 12040 20463 28428 30 977 29708 28 441 27558 rét, kert 4656 2 553 2621 480 147 508 394 szőlő 427 456 57 111 14 55 54 legelő 16720 10203 1740 2 064 3400 3 909 3 372 erdő 100 4 97 1 197 1117 nádas 307 12 terméketlen 448 312 2987 1727 2051 2 550 3133 Összesen: 34291 34087 35837 35456 35628 35672 35628 1816-ban Tiszacsege tulajdonában lévő Kecskés pusztát Vay báró tiszttartója felajánlotta a kisújszállási közbirtokosságnak árendálásra. A város ezt a legelőt külső legelőként használta. 1862-ben megvásárolta a város Kecskéspusztát.

95 Ezek ismerete elengedhetetlen a fenti táblázat értékeléséhez. Ugyanis 1852-től 1895-ig ugrásszerűen megnövekedett a város határában a szántó területe. A rét és legelő csökkent, de ez nem járt együtt a gazdálkodás szerkezetének olyan gyökeres változásával, hogy az istállózó állattartás a legeltető állattartást felváltsa. Kecskéspuszta tette lehetővé, hogy Kisújszállás a régi gazdálkodási rendet továbbra is fenntartsa, mellette természetesen erős istállózó, tanyai állattartást honosítson meg. Kecskéspuszta bérletére nemcsak a lakosság számának növekedése miatt volt szükség, hanem azért is, mert az 1786-ban megépített Mirhó-gát elzárta az áradások útját, a terület kiszáradt és a korábbi dús legelők gyérfüvű szikesekké váltak. A nagyarányú állattartás és az egész gazdaság szerkezete pedig legelőt igényelt.

96 1879-ben mintegy 100 kh-t kitevő tölgyes erdő volt Kisújszállás határában (Szejkő és a Lakosokerdeje), mely a század végére teljesen kipusztult. 1950 után kezdődött nagyobb arányú erdőtelepítés és erre jelentős erdőgazdaság épült az 1960-as években.

97 Kisújszállás gazdálkodásában rendkívül nagy jelentősége volt az állattartásnak, feltétlenül szükséges tehát az egyes állatfajok számarányának alakulását bemutatni:

98