Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

SZOLNOK MEGYE kunsági gazdák szolgálatába az egyes településekre. Ezeket az összeírások egy része inquilinusoknak nevezi. Ezek vagyonnal nem rendelkeztek, házhelyhez is nehezen juthattak, s a község életében nem játszottak semmiféle módon szerepet. Van rá példa, hogy idővel családi kapcsolatot létesítvén, az irredemptusok közé emelkedtek. A Jászkunság a redempció alapján nemcsak szabad állapotot élvezett, hanem már igen korán, a XVIII. század közepén megteremtette a polgári magántulajdont, kisparaszti birtokokat hozva létre. Természetesen ezek a kisebb birtokok hamar osztódtak, s csupán a XIX. század második felében bekövetkező nagyobb kirajzások, s a földek intenzívebb kihasználása oldhatta fel a társadalmi feszültségeket ideig-óráig. A kisparaszti birtokok XX. századi aprózódása azt sem tette lehetővé, hogy 1945-ben a földosztás idején jelentősebb mértékben átalakulhasson a társadalmi struktúra. Kevés volt a felosztható föld. Úgy tűnik, hogy a nagyobb birtokokkal rendelkező jászságiak - akik előtt a paraszti birtokok tovább fejlődése erre az időre szintén lezárult már - a kunságiaknál nehezebben értették meg a termelőszövetkezeti mozgalomban rejlő új lehetőségeket. Míg az új társadalmi korszak előharcosa a Nagykunság népe volt, s itt alakultak az első jelentősebb, életképes termelőszövetkezetek, majd termelőszövetkezeti városok, addig a jászságiak csak követték őket, többre tartva kisbirtokos eszményeiket. Az 1960-as években azonban itt is jelentős és erős termelőszövetkezetek jöttek létre.

104 Nem ejtettünk szót Heves-Külső-Szolnok megye jobbágy népességéről. Már említettük, hogy sok helyen igen kedvező taxás szerződést sikerült kötniök földesuraikkal, s így helyzetüket tekintve fölötte álltak az ország olyan jobbágyi területeinek, aho^a földesúri hatalom a török időkben is töretlen volt. Mindez nem jelenti azt, hogy a jobbágy népesség elérte volna mindenütt megyénkben a jászkunsági paraszti szintet. Alatta volt főként a kisebb falvakban függetlenség, és anyagiak szempontjából egyaránt. Mária Terézia 1770-7l-es urbáriuma pontos képet rajzol a jobbágyok helyzetéről, a kilenc kérdőpontra adott válasz alapján.

105 Ha II. József 1786-os népszámlálási adatait összevetjük az 1850-1852-es Palugyay I. által közölt adatokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy a jobbágy világon belül is nagyarányú telek aprózódással kell számolnunk, s a polgári korszakban a jobbágyoknak csak kis százaléka lépett át jelentősebb birtokkal a korszakfordulón.' ^ A kapitalizmus korában is hátrányban voltak a Jászkunság népével szemben, mert míg azok jelentős termelési tapasztalatokkal, főként pedig hitelügyi és kereskedelmi ismeretekkel rendelkeztek, addig a volt jobbágyok ha telkeiken szabadon gazdálkodva szerezhettek is komoly gazdasági ismereteket, jogilag a hitelügyletből, kereskedelmi ügyletekből ki voltak zárva. Csak néhány nagyobb település (Mezőtúr, Törökszentmiklós, Tiszaföldvár) lakói maradtak versenyképesek, s egyenrangú felei a jászkunoknak. Természetesen terjeszkedésüket, birtok szerzési törekvéseiket a nagybirtokok is lezárták. A Tisza menti községek népe fokozatosan szegényedett el a XX. század folyamán. Az 1945-ös földosztás ezen a vidéken - szemben a Jászkunsággal - gyökeres változást hozott. Ha a földosztás eredményei nem értek be minden tekintetben, annak oka az volt, hogy az új történelmi korszakban a kisparaszti gazdaságoknak már nem volt komoly gazdasági jelentősége, perspektívája. A társadalom 1945 és 1950 közötti átrendeződését követően a véglegesebb képet a termelőszövetkezetek megalakulása formálta ki. A Tisza menti falvak népe azonban nem találhatott - a falvak kis határa, s a nagyobb népsűrűség miatt - teljes egészében életlehetőséget a mezőgazdaságban. A nagyobb települések környékén lévő apró falvak (pl. Szolnok, Martfű, Törökszentmiklós, Kunszentmárton környéke) lakossága adta e városok ipari üzemeinek ingázó munkás rétegét az 1950-1960-as években. Lezáratlan társadalmi folyamat ez a Tisza menti községekben, de az inkább megállapodott Jászkunság népessége is hasonló irányba mozdult, csak kisebb intenzitással. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzó Tanács 1919. április 4-én publikálta a XXXVIII. számú rendeletét, amely a földkérdést kívánta megoldani. Valamennyi 100 kh-on felüli birtokot minden tartozékával, élő és holt felszerelésével együtt megváltás nélkül a proletá47