Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KARCAG 411 szafüred közé esvén nem tudott piacra szert tenni, s megmaradt a helyi mezőgazdasági igényeket kiszolgáló iparnak. Karcag iparosainak száma az alábbiak szerint alakult:

121 Ev: 1817-1819 1852 1879 1911 céhes iparágak iparosok száma + 52 12 + + 7 5 3 + 7 3 2 + + 15 13 + 7 13 + + 21 21 31 + 2 2 + 10 3 5 35 5 5 13 11 12 7 47 4 11 2 2 9 20 3 3 4 2 10 11 2 2 2 5 3 3 3 1 1 csizmadia cserzővarga ács fazekas kádár molnár asztalos bognár kovács kalapos lakatos szűcs kerékgyártó cipész építő falrakó mézeskalácsos sütő szabó szíjgyártó szűrszabó festő fuvaros hentes kertész kötélgyártó kőműves mészáros bádogos esztergályos szikvízgyártó, aranyműves, borbély, cukrász, gépész, gombkötő, könyvkötő, nyomdász, órás, rézöntő, rostás, itcés, nyerges, szappanos, üveges egy-egy fővel 15 Összesen : 160 I 75 153 Karcagon az egyik leglényegesebb iparág a malomipar volt. Igazi fejlődésnek azonban csak akkor indult, amikor nagyobb számban kezdtek a szárazmalmok helyett szélmalmokat, majd később motoros malmokat építeni. 1834-ben nagy tűzvész pusztított Karcagon, aminek 9 malom esett áldozatául. Ezek többségükben szárazmalmok voltak.

122

1852-ben 15, 1879-ben 13 molnár volt Karcagon, s a szám stagnálása mutatja, hogy vízienergia híján ez az iparág megrekedt.

123 A szárazmalmok még 1900-ig működtek kásadarálóként. A XX. század elején még 9 szélmalom képviselte a régebbi technikát.

124