Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
412 • KARCAG 1877-ben épült a Csontos és az Eperjesi malom, amelyek gőzerővel működtek. 125 Fordulatot a malomiparban a XX. század elején felépült Hungária Egyesült Gőzmalmok Karcagi Telepe és az 1911-ben átadott, majd 1915-ben kibővített és korszerűsített Tisza vidéki Hengermalom és Tárház RT. jelentett. 126 1949-ben négy malmot és a Keletmagyarországi Közraktárakat államosították a malomipar részeként. 127 Karcagon a malomipar mellett egyéb gyárszerű ipari létesítmények is jelentősek voltak már a XX. században. Nagy múltra tekinthet vissza a téglaégetés. A városi téglaégető szalmatüzelésű volt, a református templom tornyát is az itt készült téglából emelték 1820 körül. A századfordulón már modernebb technikájú a közbirtokossági és az 1901-ben felépült Áy-féle téglagyár. 1949-ben három téglagyárat államosítottak (Karcagi Községi Téglagyár, Budapest-Szentlőrinci-Tatai Cserép- és Téglagyár, illetve az Éliás-féle téglagyár). t28 A múlt század végén a helyi kisipar életében nagy jelentőségű esemény volt a tanoncképzés helyi megszervezése. Az oktatás az 1890-91-es tanévben indult. 1907-ben pedig 10 karcagi asztalos szövetkezetet alakított, amelyet később Szabó Ágoston és Kása József érdekeltségi körébe vont és a városi építkezésekben jelentős épület-asztalosi munkákat végeztek. 129 1909-ben a Siemens-Schuckert cég berendezésével létrejött a karcagi villanytelep városi vállalkozásként, s 1911-ben Kisújszállással, 1913-ban Püspökladánnyal kötöttek koncessziós szerződést, hogy ezeket a városokat is elláthassák elektromosárammal. 1932-33-ban csatlakozott a Salgótarjáni Kőszénbánya RT távvezetékéhez a város és feladta helyi telepét. 130 1926-ban a város nagy kölcsönöket vett fel, hogy Berekfürdőn földgáz után kutassanak. Ekkor nyerték a berekfürdői termálvizet, amelyre fürdőt építettek, s 1939-ben kezdték meg itt az üveggyár létesítését. 131 Mivel Karcagon ma is jelentős háziipari tevékenység folyik szövetkezeti keretek között, figyelemre méltó, hogy 1923-24-ben Háziipari Szövőtelepet létesítettek, amelynek feladata a feledésbe merült háziipar hagyományos paraszti eszközökkel történő felújítása. 132 1951-re kialakult a szocialista ipari struktúra: az állami ipart 11 üzemegység képviselte (5 malom, 3 téglagyár, az üveggyár, a növényolaj-sajtoló és a tejipari vállalat). Városi kezelésben van a műjéggyár, 1 téglagyár, a vízművek, a bereki strandfürdő, s a szövetkezeti ipart képviseli az építőipari KTSZ, a Cipőipari KTSZ és a Sütőipari KTSZ, illetve az ez évben megalakuló Általános Szerelő KTSZ, Fa-, Elektromosés Lakatos KTSZ, a Fodrász KTSZ, és Ruházati KTSZ. Emellett jelentéktelen a magánkisipar. 133 Karcag 1703-ban kapott országos vásár tartására jogot, melyet 1734-ben, 1799-ben, 1807-ben megerősítettek, vásárai számát ötre emelték. Kétnapos vásárokat tartottak, s a kirakodót mindig barom vásár előzte meg. 134 1829-ben kapott hetivásár tartási jogot. 135 A helység már az 1660-as években kocsmát és mészárszéket tartott fenn a város központjában. A vásárjog megszerzése után pedig - pontosan nem tudni, mikor - felépítették a városi vendéglőt a vásártér közepén, mely 1824-ig fennállt. 136 Jelentős volt a város pénzbevételei között a csárdák jövedelme. A csárdák behálózták az egész nagy kiterjedésű határt és főleg a Debrecen-Nádudvar-KarcagKunhegyes-Szolnok, illetve a Kunmadaras-Abádszalók-Kisújszállás-Kenderes útvonalak mentén helyezkedtek el. Híres csárdái voltak a Szeles, a Tibuc, az Ágotái, a Morgó. 137 1828-ban mindössze 4 kereskedőt említettek Karcagon. 138 A kereskedők száma nem nagyon növekedett, ugyanis az iparosok maguk kereskedtek, a mezőgazdasági termékek pedig vásárokon cseréltek gazdát. 1879-re azonban a városiasodás szükségessé tette jelentősebb kereskedő réteg megtelepedését. Ekkor 72 kereskedőt tartottak számon (1 divatáru, 1 regálé, 2 mész, 19 szatócs, 1 tűzifa, 29 vegyes és 19 házaló kereskedő). Ezenkívül 2 vendéglője volt, a nagyszámú csárdákat és kocsmákat számszerűen nem adták meg. 139 A helyi szerzők úgy vélekednek, hogy Karcag város üzlethálózata, belső kereskedelme lényegében jelentéktelen változáson ment át az 1879. évet követően. A piacok, vásárok és a már meglévő üzlethálózat a város mezőgazdasági lakossága számára elegendőnek bizonyult. 140 1945. szeptember 9-én alakult meg a földművesszövetkezet, amely a továbbiakban fokozatosan bekapcsolódott a termelésbe és forgalmazásba egyaránt. Átvette a gabonakereskedelmet,
