Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KARCAG 401 egyben a Nagykunság districtuális kapitánya is volt.

57 A XVIII. század viharos első évtizede után a visszatért lakók azonnal folytatták idegenben is fenntartott községi életüket. 1712-ben Szentandrási György prédikátoruk már a helyrehozott templomban prédikált, 1713-ban pedig a Lovagrend összeírása kialakult községszervezetről tudósít (1 bíró, 1 jegyző, 2 kisbíró, 4 negyedmester).

58 Noha formailag jobbágyok voltak, a Német Lovagrend mégsem jobbágyi szolgáltatásokat, hanem évi taxát követelt tőlük, s ez lehetővé tette az önálló községi élet és szabadabb gazdálkodás kibontakozását. 1739. január 9-én Karcag szörnyű pestisjárvány kiinduló gócává lett. 1487-en pusztultak el néhány hónap alatt.

59 1745-ben Karcag is részt vett a redempcióban, s megváltotta azoknak a községeknek a határait is, amelyeket pusztulásuk óta szinte állandóan a karcagiak használtak. Saját 29387 kh-as határukon kívül megváltották, Asszonyszállás: 7500, Bocsa: 10500, Ködszállás: 4500, Magyarka: 6000, Orgondaszentmiklós: 6000 kh-as határát.

60 Ezzel Karcag a legnagyobb határú Nagykun községgé emelkedett, s itt kezdett - most már szabad körülmények között - erőteljes gazdálkodásba. A XVIII. század végén, 1786-ban részt vett abban a hatalmas gátrendezési munkában, amely a Mirhó-fok elzárásával ármentesítette a Nagykunság jelentős, eddig vízjárta részeit.

61 Ugyanebben az évben azonban csökkent Karcag lakossága 141 Délvidékre leköltöző családdal, akik ott kerestek új megélhetési lehetőségeket. A karcagiak azonban sokkal szórtabban telepedtek meg az új hazában, mint a kisújszállásiak, vagy kunhegyesiek. A XVIII. század és XIX. század első felének karcagi története lényegében eseménytelen, gazdasági, társadalmi és közigazgatási történet, melynek során a redempciókor bekövetkezett társadalmi megoszlás (redemptus-irredemptus) elmélyült, s kiépült belső, az élet legapróbb részleteit is szabályozó községszervezete és megindult a földművelésre alkalmas határrészeinek tanyásodása. 1848-ban Karcagról a népfelkelők felfegyverzésének céljaira 220 Ft-ot ajánlottak meg. A karcagi nemzetőrök a többi nagykun város (Madaras és Kisújszállás) önkénteseivel együtt az I. gyalognemzetőr zászlóalj második századába nyertek beosztást. 1848. decemberében, amikor Schlick osztrák tábornok a Duklai-hágón át betört Magyarországra, Mészáros Lázár hadügyminiszter Miskolcra gyűjtötte össze a szétszórt magyar hadakat, és azokat felhívás útján toborzott szabad lovascsapatokkal egészítette ki. Ebbe Karcagról 22 önkéntes állt be a Nagykunság városaiból verbuválódott önkéntesekkel együtt. 1849 januárjában, mikor a magyar sereg Karcag és Tiszafüred között ütött tábort, Karcagon központi állandó kórházat állítottak fel.

62 Az orosz hadak közeledtekor Kossuth a jászkunokhoz is felhívással fordult és gyülekező helyül az újonnan verbuválódott csapatok számára az ágotai csárda környékét jelölték ki. Debrecen eleste után még nagyobb erővel folyt a toborzás, s a nagykunokhoz, székhelyükre Karcag városába 1849. július 6-án a tábor parancsnoka Korponai János küldött felhívást, amelyben „tömegnépfelkelést" hirdetett meg. 1849. augusztus 2-án a debreceni csatában Karcagról 69 ember és 75 ló veszett oda. Az orosz sereg előrenyomulva Karcagot is megszállta, s előbb a város határában a Zádor-hídnál táboroztak, s ide a város lakóinak kellett hordani az emberi, állati táplálékot, majd pedig egyes házakhoz kvártélyozták be őket. A hivatalos személyek a Kis- és Nagykvártélyházban azaz a mai gimnázium, illetve a mai fürdő telkén voltak elhelyezve.

63 1848-^49-ben Karcag összesen 232 katonát állított ki. 48-as érzelmük a szabadságharc leverése után is megmaradt. A kerületi főispán egyik leiratában az áll, hogy „több rendbeli felterjesztések nyomán értésemre esvén, miszerint az iskolákban a tanuló ifjúságban a legfelsőbb uralkodóház iránti kellő bizalom helyett inkább attóli idegenkedő szellem tápláltatik, mint ez más hasonnemű eseteken kívül leginkább Karcagon nyilvánult meg."

64 Karcagon 1852-ben 2000 kh-at, a következő években pedig a kiegyezésig, összesen 19 941 kh 1300 D-öl földet vettek el, illetve csatoltak magánbirtokhoz tagosítás ürügyén. Az emiatt tapasztalható elégedetlenség és a nyomában fellépő adómegtagadások szolgáltatták az okot arra, hogy 1861-től a katonai adóvégrehajtás rendszerét vezették be, ami egyúttal azt is jelentette, hogy ettől kezdve nagylétszámú csendőrség és katonaság állomásozott a Nagykun Kerület központjában.