Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

38 SZOLNOK MEGYE Dozwald Gáspár szobrász voltak. Hozzájuk csatlakozott Jászi Ferenc, az IOKSZ Szolnoki szer­vezetének titkára. A KMP szervezet alapítói közé Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok is tartoztak - többet között Ecseki István és Lőhenhoffer Ede." A szolnoki szervezet a KMP je­lentős vidéki szervévé vált, s néhány hónap múlva az egész megye forradalmi eseményeit már irá­nyítani tudta. Tevékenységéről Kun Béla is elismerőleg nyilatkozott. Szolnokon kívül Kisújszállás és általában az egész Nagykunság (Karcag, Kunszentmárton), illetve a Tanácsköztársaság kikiáltásáig Jászberény játszottak jelentős szerepet az események­ben. Ez időpont után Jászberényben, a jászsági felsőjárásban, a hagyományos redemptus gazda befolyás nőtt meg, háttérbe szorítva a munkásság igényeit. Az alsójárásban azonban - Velemi Endre buzgalmának eredményeként országosan is figyelemre méltó helyi intézkedéseket hoztak, az országos intézkedések helyi végrehajtásán túlmenően. Ezek a forradalmi erők tudatos és fo­lyamatos alkotásait is bizonyítják. A megye egyéb területein a központi rendelkezések helyi vég­rehajtása mellett kisebb jelentőségű helyi kezdeményezések történtek, mert itt a helyi társadalom nem tudott annyira önálló utat járni, jobban rászorult Szolnok irányító szerepére. A proletárdiktatúra kikiáltásának híre Szolnokra március 22-én hajnalban érkezett el, s leg­elsőként a Szolnoki MÁV Műhely munkásai tartoftak ülést. Noha nem ismerték még pontosan a fővárosi eseményeket, azonnal intézkedtek az élet és vagyonbiztonság érdekében, s igyekeztek a proletariátus számára biztosítani a vezetést. Szolnokon a tanácsválasztásokat április 6-án nép­gyűlés előzte meg, ahol Páífy János és Guth Antal mondott beszédet. Felhívták a lakosságot a Vörös Hadseregbe és Vörös Őrségbe való belépésre. Ezt követően, 7-én, megalakult a Munkás­Katona- és Paraszttanács Szolnok városában. Követte ezt, vagy ezzel egyidejűleg jött létre me­gyeszerte az új közigazgatási szervezet. 1919. április 13-án a megyei Munkás-Katona- és Paraszt­tanács is megalakult, 84 taggal, és 9 főt delegált a tanácsok országos gyűlésébe. 94 1919. április 16-án a román burzsoázia hadserege támadást indított a Magyar Tanácsköz­társaság ellen. Április 25-én pedig Szolnok-Tiszafüred-Tiszavárkony térségében már megkez­dődtek megyénk területén a hadi előkészületek a védelemre. Április végén Szolnok megye már hadszíntérré vált és a román csapatok a tiszajenői hídfő kivételével mindenütt elérték a Tisza vo­nalát. Szolnokon a május 1-ét még nagy pompával ünnepelték meg, de innen a felvonuló mun­káscsapatok már a frontra mentek. Május 2-tól a harcok színterévé vált a város, sőt ellenforra­dalmi puccsot is szervezett a Fehér Gárda. Hatalmuk azonban csak egy napig tartott, mert má­jus 3-án délután 2 órakor a Vörös Hadsereg a munkások fegyverbe szólított tömegeivel együtt megsemmisítették a románokat beengedni kívánó Fehér Gárdát. Ez nemcsak azt jelentette, hogy sikerült újra a megyeközpontot birtokba venni, hanem azt is, hogy e fontos helyen sikerült meg­semmisíteni a belső ellenséget, és így a Tanácsköztársaság egész ideje alatt Szolnok biztos bázis­sá, határozott központi irányítóhellyé válhatott. Ugyanakkor a tiszántúli területek, amelyek már korábban román megszállás alá kerültek, gyűjtőhelyeivé váltak a reakciós elemeknek. A Vörös Hadsereg támadása nyomán a Fehér Gárda egy része is ide menekült. A megye így két részre sza­kadt: a Tiszán túli rész továbbra is megszállás alatt maradt, a Tiszán inneni részen a Tanácsköz­társaság folytatta építőmunkáját, s készült fel a harcokra a még megszállt területek felszabadítá­sára. Július 20-án megindult a Vörös Hadsereg támadása a Keleti fronton. A Szolnoknál átkelt főcsoport 35-40 km-re jutott előre a Tiszától. Az előrenyomulás hat napon át folytatódott. Kisújszállás, Kenderes, Túrkeve, Mezőtúr tér­ségéig nyomult előre a Vörös Hadsereg. Párhuzamosan július 23-án Tiszafüred térségében is megkezdődtek a harcok, s a 80. dandár Tiszafüredet, Egyeket és Tiszacsegét is birtokba vette, hogy Debrecen felé nyomulhasson. Július 24-én indult meg a románok ellentámadása délkelet­ről, illetve Tiszafüred térségében. A Vörös Hadsereg fokozatosan adta fel állásait és július 27-én kénytelen volt a Tisza vonala mögé visszavonulni. Július 30-án a román hadsereg Szolnoktól északra átlépte a Tiszát (Nagykörű, Besenyszög, Tiszabő) és támadást indított a Jászság irányá­ba. Tiszafürednél augusztus 1-én kemény ellenállás közepette vonult vissza a Vágó-Hadtest, s

Next

/
Thumbnails
Contents