Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

SZOLNOK MEGYE 29 ból tényközlésszerűen végigvinni, mert ezek nem a megye, hanem országos, vagy éppen európai összefüggésűek. Sajnos, községenként nem állott módunkban a háborús pusztítások és járványok adatait minden esetben számszerűen bemutatni. A népesség hullámzása összefüggésben áll egy-egy nemrégiben lezajlott hadieseménnyel vagy járvánnyal, melyet a statisztikai adatok is tükröznek. A honfoglalás után az első tulajdonképpeni pusztítást a lakosság állományában az 1241. évi tatárjárás okozta. Ekkor megyénk jelentős része is áldozatul esett a tatár betörésnek s éppen a jászok és kunok betelepítését segítette elő, kiket a leginkább elpusztult Nagykunság és északkeleti Jászság területére költöztettek be.

45 Európa-szerte pusztító pestisjárvány érte el Magyarországot a XIV. század közepén, s egész vidékeket néptelenített el. Sajnos, számszerű adatokkal, de még általánosabb utalásokkal sem igen rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy megyénkben ez a járvány milyen mértékben pusztított. Azonban, ha népességvizsgálatot tartunk, mindenképpen tekintetbe kell venni ennek esetleges hatását.

46 A népesség számát befolyásoló újabb jelentős események a török időkben következtek be. Az első nagy pusztító hadjárat az 1552. évi, amikor Szolnokot elfoglalja a török, majd a Jászságon keresztül Eger ellen vonul. Ennek az évtizednek a községeknél közölt Összeírásai jól mutatják, hogy falvak is áldozatul estek a hadieseményeknek mind Szolnok környékén, mind a Jászság északnyugati részén. A Nagykunságot és a Tisza-vidéket ekkor csak végigrabolták.

47 Ezt a hadjáratot viszonylagos békés időszak követte, kiépült az új török közigazgatási rendszer. 1565-1566-ban újabb hadjárat indult. Ekkor a törökök feldúlták a Jászságot, elfoglalták Jászberényt. De megfogyatkozott ezekben az években a Nagykunság és a Tisza-vidék népe is.

48 Gyula 1566-os eleste lehetővé tette, hogy a török újabb területeket vonjon végleges ellenőrzés alá. Ugyanakkor a magyar végvári vonalon rés keletkezett. Ez viszonylag kedvezőbb helyzetet teremtett megyénk lakossága számára, mert a Nagykunság így egy időre kiesett a török-magyar csatározások övezetéből. Az 1591-től 1606-ig tartó tizenötéves háború viszont megyénk népességében és településhálózatában is nagyarányú pusztuláshoz vezetett. Eger 1596-os eleste védelem nélkül hagyta a megye északi részeit is. Ha végigmegyünk az egyes községek adatain, rögzíthetjük a pusztulás mértékét. Megjegyezzük azonban, hogy még ma sem tudunk biztos képet alkotni erről a korszakról. Történetíróink általában sötét képet rajzolnak erről a tizenöt évről. Az igazság azonban az, hogy nem rendelkezünk megfelelő forrásokkal ezen időszakról. Egerrel az a magyar adminisztrációs központ, melynek megyénk is érdekkörébe tartozott, megszűnt, így feljegyzéseket, összeírásokat nem készítettek. Ugyanakkor a háborús viszonyok között egészen 1606-ig a török adminisztráció sem épülhetett ki, nem beszélve arról, hogy a török birodalom magyarországi tartományában a XVII. század elejétől már csak kis mértékben épült ki az adminisztráció. Nem készítettek olyan összeírásokat, mint a XVI. század folyamán.

49 Kétségtelen.tény a településhálózat nagyarányú pusztulása ebben a korszakban. Tudjuk azonban, hogy viszonylag épen maradt a szilárd gazdasági vázú Jászság, néhány nagyobb település (Mezőtúr, Tiszakürt, Balaszentmiklós, Szolnok), de jelentős károkat szenvedett a Nagykunság. A tizenötéves háborút hosszabb, békés időszak követte, s a harcok csak a XVII. század közepén, II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata nyomán lángoltak fel. Ekkor a torok seregek oldalán harcoló tatárok pusztították végig a megyét, megakasztva, vagy elpusztítva 1658-1660-ban az újratelepülő vidékek fejlődését.

50 Ezeket a hadjáratokat is főként a Nagykunság és a Tiszazug lakossága szenvedte meg. Az újabb hadiesemények sorát 1681-től a Thököly által vezetett hadjáratok nyitották meg.

51 Szolnok 1686-os felszabadítása sem tette biztosabbá a lakosság életét, mert a császáriak élelmezési, beszállásolási követelései az addig még épen maradt jobb módú településeket is érintették és lakosságának egy részét futásra késztették (Fegyvernek). A felszabadító háborúk és Thököly hadjáratai időszakában a legsúlyosabb pusztítást az 1683-ban Thököly segítségére érkező irreguláris tatár hadak végezték (Kolbász-szállás és általában a nagykunsági települések pusztulása).