Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

30 SZOLNOK MEGYE A XVII. század végén, 1697-ben a tatárokkal együtt tört be Magyarország visszafoglalására II. Musztafa török serege, s ez a Nagykunságot, a megye déli községeit, illetve ezek újratelepedő, hazaszállingózó lakosait tizedelték meg, sokakat fogságba hurcoltak.

52 A Rákóczi szabadságharc hadieseményei 1706-ig nem okoztak jelentősebb pusztítást a megye lakosságában. Ekkor azonban Rákóczi kénytelen elmenekíteni a kunokat rakamazi birtokaira, s a kun városok katonai állomáshelyekké, a seregek felvonulási területeivé változtak. Rabutin 1706 és 1709 között a rácokkal többször is végigpusztította a Tisza-mentét és elérte a Jászság déli részét, sőt Jászberényt is. Szolnok 1703-as kuruc kézre kerülése, majd Rabutin hadainak pusztítása 1706 telén a város polgári lakosságának elmenekülését vonta maga után. Természetesen a hadaktól szenvedtek a Szolnok környéki települések is.

53 A hadiesemények sora ezzel hoszszú időre lezárult. Meg kell említenünk, hogy a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc hadieseményei újabb irodalmunkban néha úgy szerepelnek, mintha egyenlő mértékűek lennének, sőt ez utóbbi még nagyobb pusztulásokhoz vezetett volna.

54 Községi adatainkból azonban kiderül, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatti hadműveletek - egy-két esettől eltekintve - nem jártak a lakosság fizikai megsemmisítésével, elhurcolásával, csupán időleges elmenekülésre késztették a lakosokat. Olyannyira, hogy sok helyen a lakosság elmenekitése szervezett formában történt (Nagykunság). A török háborúk időszakában sem lehet minden esetben azonos jellegű pusztításról beszélni. Kétségtelen, hogy a XVII. század, közepi és végi irreguláris tatár hadak nagy pusztítást okoztak, százával hurcoltak el foglyokat, s prédáltak fel településeket. A fogolyszedés jellemző volt a törökök első hadjárataira is. Ám midőn Szolnokon, Gyulán és Egerben berendezkedtek, nem volt érdekük a lakosság pusztítása, s a lakosság össze nem írásából, adatok hiányából következtetünk (talán helytelenül) a nagyarányú pusztulásra. Amikor történeti irodalmunk egy-egy vidék, település lakottságának folytonosságát vizsgálja nem differenciál kellően. A pusztulásnak, elnéptelenedésnek, megsemmisülésnek stb. nem történik meg a kellő szétválasztása, következetesebb terminológiai használata. Nem kívánunk itt most új fogalmakat bevezetni, de az egyes települések adatait értékelve minden esetben - ha nem is terminológiailag - elválasztjuk egymástól a következő eseteket: 1. A település teljes pusztulása, vagyis az az állapot, amikor teljesen megsemmisüljek az építmények, a lakosság szétszéled, elmenekül, megsemmisül, s hosszú éveken, évtizedeken át lakatlanná válik a terület. A feléledő települést teljesen más lakosság népesíti be, s e nép kultúrájának semmi köze a korábbiakéhoz (pl. Besenyszög, Fegyvernek). 2. A települést felprédálják, megsemmisítik, lakosságát szétzavarják, megölik, de ezek egy része idővel birtokának jogán visszatér oda. Később új betelepülők is érkeznek, esetleg nagyobb számban, mint a visszaszivárgottak, de az élet mégis folytonos (Tiszasas, Cibakháza). 3. A lakosság egy részét foglyul ejtik, megölik, más részük néhány hónapra, egy-két évre elmenekül, de a környéken városokban, védett helyen tanyázik, majd visszatér (Kunmadaras, Jászkisér). 4. A községszervezet pusztul el, de a lakosság folyamatos, írásos dokumentumok azonban nincsenek, a lakosok nagyobb százaléka megmarad, legfeljebb időlegesen távozik védett helyre (a Nagykunság a Rákóczi-szabadságharc idején). 5. A település és népesség folytonos, állandó lakossága van, befogadhat sok idegent, de ezt magához hasonlítja. Folytonos a községszervezet is, legfeljebb működése akadozik vagy nem dokumentálható megléte minden időszakban (a Jászság legtöbb községe). Leírásunkból kiderül, hogy mikor melyik eset áll fenn az egyes településeknél. Sokszor közvetett kulturális bizonyíték vagy egy-egy adat ad csak hírt arról, hogy a lakosság folytonos-e vagy sem. Ezeket nem áll módunkban mindig részletezni, mert a jelen munka keretei nem teszik lehetővé a bizonyítást. A hivatkozott, többnyire kéziratos munkák azonban rendelkezésre állanak, ellenőrizhetők. Nem kell elfelejtenünk azt sem, hogy ekkor is járványok, hadak nyomában