Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

JÁSZÁROKSZÁLLÁS 231 A szántóföldi növénytermesztés szerkezetét a XIX. századtól kezdődően már kh-akban adhatjuk meg. Jól mutatják az adatok a szántóterületek növekedését, a legelő csökkenését. Kertkultúra, jelentősebb szőlőterület Árokszállás határában később sem alakul ki. Az árokszállásiaknak viszont a XVIII. századtól kezdve saját szőlőbirtokaik voltak Gyöngyös környékén. Ezért nem érte el Árokszállás saját szőlőterülete a többi jászsági község szőlőinek nagyságát. (Halmaj, Gyöngyöspata, Abasár, Gyöngyöshalász, Visonta, Sirok környékén szereztek szőlőket).

68 Az 1957-es adatokban már a kivált Jászágó területének adatai nem szerepelnek. 1952 körül eléri Árokszállás és Ágó szántóföldjének legnagyobb kiterjedését. Az ezután felszabaduló területek inkább kertté alakulnak, sőt a kertterületek (háztáji) csökkentik a szántóterület nagyságát is.

69 Év: szántó rét, kert szőlő legelő erdő (*-gaI jelzett szám kert nélkül csak rét). Árokszállás mindig kiemelkedő szerepet játszott a szarvasmarha-tenyésztésben. A szarvasmarha elsőrendű és vagy önképző szerepe egészen a II. világháborúig megmaradt. A

II. világháborújelentős pusztulást okozott a szarvasmarha- és lóállományban. Az 1945 januárjában fogalmazott főszolgabírói jelentés szerint mindössze 180 ló, 160 ökör, 2 bivaly és 200 db tehén maradt.

70 A juh tartás a múlt század közepén érte el a legmagasabb szintet, ettől kezdve jelentősége fokozatosan csökkent, viszont megnövekedett a sertéstartás súlya. Megfigyelhető, hogy e században mind a juh tartás, mind az itt jelentős és vele összefüggő szűcsipar erős hanyatlásnak indult. Összefügg a juhok számának csökkenése és a sertéstartás jelentőrségének növekedése a múlt században kiformálódó tanyás gazdálkodás szerkezetével is. Az 1952-1957 közötti szarvasmarhalétszám csökkenése azzal magyarázható, hogy a tsz-ek még nem rendelkeztek megfelelő istállókkal a nagyüzemi állattartáshoz, ugyanakkor a paraszti állattartás már nem volt jelentős :

71 1852 1879 1895 1935 1942 1952 1957 kh kh kh kh kh kh kh 10644 14 207 15 654 16197 16639 16 539 11 121 1327 1937 1855 856 1013* 1037 699 429 347 307 163 37 31 6194 2143 1 163 1587 1041 621 69 83 36 66 71 78 1766 1852 1895 1935 1942 1952 1957 db db db db db db db 3827 4184 3544 3089 4712 2605 2461 1203 1823 1503 1464 1415 693 837 7406 16308 2351 1650 2571 600 770 426 59'23 7959 1013'i 6761 6900 sz.marha ló juh sertés 8. Iparáról az első adatokat a Pentz-féle összeírás említi: 1699-ben egy serháza és a Gyöngyös-patak vizén egy kétkerekű malma volt, amely a XVIII. század végén már négykerekű.

72 A XVIII. század közepétől a kézművesek már céhek be tömörültek. 1761-ből van először önálló árokszállási céh adatunk (csizmadia). A kézműipar a XIX. századtól kezdve indult nagyobb arányú fejlődésnek. Elsősorban az állattartás termékeit feldolgozó bőripar (csizmadia, szűcs) és mellette az asztalos és takács mesterségek voltak jelentősek. Nem a helyi igényeket elégítették ki, hanem az Északi-Középhegység és a dél-hevesi síkság, illetve a Pest megyei részek voltak a felvevő területek. A XIX. század utolsó harmadában vissza.szorult a csizmadia, szűcs és takács mesterség, s helyettük - a bőrruha viseletet kiszorító posztó ruhák divatja miatt - a paraszt szabó, cipész mesterség vált döntő vásározó iparrá, s ugyancsak a hegyvidéki, a hevesi és a pesti síkságra