Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
SZOLNOK MEGYE 1. A megye 1960-ban. Magyarország Dunán inneni részének központi fekvésű megyéje. A Tisza két partján terül el s nem érintkezik az országhatárral. Ilyen módon összekötő szerepet játszik Észak- és Dél-Magyarország, illetve Kelet- és Közép-Magyarország között. BudapestDebrecen, Budapest-Miskolc, Budapest-Békéscsaba, Budapest-Hódmezővásárhely vasútvonalai szerencsésen kapcsolják be az országos vérkeringésbe. A vasutakkal jobbára párhuzamosan futó közúthálózat is mindenhonnan megközelíthetővé teszi, s biztosítja, hogy a már említett országrészek között (s a fővárossal is) valóságos kapcsolatokat alakíthasson ki. Élő vizei közül a Tisza, a Körös, korábban a vízi közlekedés szempontjából is jelentős volt. A Zagyva, a megyét éppen csak érintő Tárna, Galga és Tápió, valamint a Miller illetve a megye keleti részén a Körösbe torkoló Berettyó a halászat, a rét- és legelőgazdálkodás szempontjából érdemel említést. A természetes vizek mellett a XVIII. század végétől egyre nagyobb szerepet játszanak a kiépített csatornák, belvízlevezetők. A XIX. század közepétől a Tisza és a Körös holt ágai halban, nádban gazdagok. Vizüket újabban öntözésre is felhasználják.' A megye talaja jobbára kötött. A Tisza és Körös partján főként a réti öntéstalaj, a Zagyva völgyben a réti talaj dominál. Jelentősebb azonban a folyóktól távolabb eső réti csernozjom, amely a Nagykunság és Tiszafüred környékén Törökszentmiklós és Kunszentmárton térségében a Nagykunság délkeleti részén illetve a Jászságban Jászapáti környékén és Jászberény-Jászárokszállás között, valamint Szolnoktól délre található meg összefüggő foltban. A Nagykunságot és Besenyszög-Jászapáti térségét a sztyeppe sedő réti szolonyec jellemzi. A Berettyó és Körös összefolyásánál pedig szolonyeces réti talaj van nagyobb összefüggő foltban. Ezen kívül több réti talajfajta található elszórtan, kisebb foltokban. Külön kell megemlékeznünk a Jászság északkeleti, északi részén, Szolnok-Szandaszőlős és a Tiszazug kisebb foltokban feltűnő különböző minőségű homokos talajfajtáiról. Ezek tették lehetővé egy újabb fajta szőlőkultúra kibontakozását a XIX. század végétől. 2 Szolnok megye népessége 1960-ban: 462150, népsűrűsége: 82,9, területének nagysága: 968 182 kh. A megyeszékhelynek, Szolnok városának ekkor 45 640 lakosa volt. Rajta kívül még 6 járási jogú város volt a megyében (Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Túrkeve). A megye 7 járásból állt (jászapáti jászberényi, kunhegyesi, kunszentmártoni, szolnoki, tiszafüredi, törökszentmiklósi). A városokon kívül 72 község, tehát összesen 79 önálló település volt található a megyében. Tanyai településhálózata, főként a Jászságban és a Nagykunságban, még jelentős volt. Külterületi népessége 1960-ban: 90162. A belterületen 371988 fő lakott. 3 2. Névalakok, névmagyarázatok: 1279 (?): „Zonuk exterioris", 4 1300: „Comitatus de Zonuk exteriori", 5 1324: „in comitatus de Zonuk", 6 1325 (?): „de Zunuk exteriori", 7 1514: „in Zolnok exteriori", 8 1569: „Comitatui Szolnok exteriori per Hevesiensem", 9 1580: „Comitatum Heves et Zolnok Exterior", 10 1600(?): Comitatus Szolnok, 11 1667: „Heves és Külső Szolnok vármegyei" és „Comitatum Heves et Exterior Szolnok", 13 1731: „Comitatus Hevesiensis", 13 1799: Heves vármegye, vagy Comitatus Hevesiensis, 14 1837: Heves és Külső Szolnok vagy Comitatus Hevesiensis cum Külső Szolnok unitus, 15 1852: Külső-Szolnok vármegye, 16 1876: Heves és Külső-Szolnok megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye, 17 1910: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 18 1949: Szolnok megye, 19 mai köznyelvi használatban: Szolnok megye.
