Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

22 * SZOLNOK MEGYE Szolnok megye: kéttagú szókapcsolat, a) Szolnok: személynév eredetű helynév, amely városnévvé válva a hozzátartozó terület névadója is lett. Maga a Szolnok név Zounok alakban 1075-ben fordul elő először földrajzi névként. I. István Szolnok várát királyi vármegye központjává tette, s az élére állított ispán (comes) által igazgatta. Feltehetően a Szent Gellért legendában is szereplő Szaunik ispán lehetett a névadó.

20 b) megye: 1055-ben megia alakban „határ, birtokhatár" jelentéssel, 1116-ban pedig már mint államigazgatási egységet jelentő szó fordul elő. A magyarba a szlovén vagy szerb-horvát nyelvből került át, ahol jelentése hasonló volt. I. István kori jövevényszavunk, amely az államszervezéssel, államigazgatással függ össze.

21 Csánki D. szerint csak a XV. század húszas éveiről kezdve tűnik fel a Külső-Szolnok elnevezés, addig egyszerűen Szolnok megyének nevezték.

22 Az igazság az, hogy legelőször - bár bizonytalan az adat - 1279-ben a Külső-Szolnok elnevezés már előfordul. 1300-ból már határozottan Külső-Szolnokot említenek és ez a későbbiekben felváltva szerepel a Szolnok megye elnevezéssel. Megjegyezzük, hogy forrásaink, ha a Szolnok megyei ispánt említik, nem használják a Külső-Szolnok megjelölést címüknél (Comes de Zounok 1325 körül és 1342-ben),

23 azaz az ispán egy egész nagy, lazán összekapcsolt terület felett rendelkezett, azonban magát a területet a pontosabb megjelölés kedvéért már a XIII. század második felétől több részre osztják és feltűnik a Külső-, Kis-, Közép- és Belső-Szolnok név is.

24 A megye neve változik a török időkben. 1569-től az ekkor már területében és nevében is állandósult Külső-Szolnok megyét Heves megyével kapcsolják össze. A Heves-Külső-Szolnok megyenév azonban úgyszólván sohasem alakult ki egyértelműen. Kezdetben vagy Heves megyéről beszélnek, de bele értik az összeírok Külső-Szolnokot is, vagy a Külső-Szolnok nevet használják önállóan továbbra is. Jellemző, hogy a XVII. század végén „és" kötőszóval kapcsolják össze a két megye nevét mind a magyarban, mind a latinban (Heves és Külső-Szolnok, illetve Comitatum Heves et Exterior Szolnok). Ez azt jelenti, hogy a két megye szervesen nem kapcsolódott össze. Ezt nyilvánvalóan keresztezte a török közigazgatási beosztás is.

25 Amikor pedig a XVIII. század elején szervesen összeforr a két terület, a gyakorlati szóhasználatból a Külső-Szolnok megnevezés eltűnik, általában csak Heves megyét említenek. Még a XIX. században is „és" kötőszóval kapcsolják össze a két megye nevét, ha mindkettőt szerepeltetik. 1876-ban, mikor új megyét alakítanak ki, a név három részből tevődik össze, megkülönböztetve így is az egyesített részeket. A Jász-Nagykun-Szolnok megye (vármegye) elnevezés 1949-ig használatos és ekkor hivatalosan is a Szolnok megye nevet veszi fel. Az egyben az 1876-ban összekapcsolt részek integrálódását is kifejezésre juttatja. 3. Régészeti, néprajzi jellemzés: A megye régészeti feltárásait az országos programmal dolgozó Nemzeti Múzeumon kívül a megyében korán megalakuló múzeumok (Jászberény: 1874, Tiszafüred: 1877), illetve a Tiszazugi Régészeti Társulat (a múlt század végén) biztosították egészen az 1950-es évekig. Ettől kezdve a szolnoki Damjanich János Múzeumban koncentrálódik a régészeti kutatás és a kis gyűjtemények anyagát is ide szállították be. Ennek megfelelően a régészetileg legfeltártabb területeknek tekinthetjük a Jászságot (Hild Viktor, Banner János, Komáromy József, Csalog József), Tiszafüred környékét (Tariczky Endre) és Kunszentmárton, illetve a Dél-Tiszazug vidékét, az 1940-es évektől kezdve pedig Szolnok és környékét (Kaposvári Gyula, Selmeczi László). Kiegészítette a megyei múzeumok kutatásait az 1876-ban megindított tószegi teli ásatás, illetve az 1960-as, 1970-es években a Tisza II. vízilépcső víztárolója területén folyó kutatás. 1959-től megyeszerte tervszerűvé váltak az ásatások és a korábbi kutatásokat elmélyítették, illetve a fehér foltokat igyekeztek eltüntetni (Kaposvári Gyula, Csalog Zsolt, Szabó János, Stanczik Ilona, Selmeczi László, H. Vaday Andrea, Raczky Pál és Csányi Marietta).

26 Jelenleg legfeltártabbnak az őskort tekinthetjük. Tervszerű ásatások egészítették ki és módosították a tószegi eredményeket (Jászdózsa-Kápolnahalom, Surján, Rákóczifalva-Kastélydomb, Jánoshida). Új eredményeket hozott a Körös Kultúra kutatása (Tiszajenő, Szajol). A népvándorlás kori leleteket megyszerte folyó ásatások igyekeztek feltárni (Jánoshida-Tótkér puszta, Tiszafüred-