Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

160 FEGYVERNEK festő női ruha, férfikötény jellemző. Szokásai közül említésre méltó a húshagyókeddi és virágvasárnapi lánycsúfolók, alakoskodó szokások: disznótori kántálás, szilveszteri, lakodalmi alakoskodás. Erős volt a boszorkányhit is.

17 4. 1219-ben említik először a Váradi Regestrum ez évi bejegyzésében. Fegyvernek lakói az ecsegi jobbágyokkal folytatnak pert, s a peres eljárás tüzesvas-próbával fejeződött be.

18 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék szerint plébánia állt itt, melynek helyi jelentőségét később lemérhetjük az 1480 körül épült gótikus tornyon, melynek romjai ma is láthatók, (műemlék Csonkatorony). 1417-ben vásárjogot kap, 1430-ban pedig már mezőváros (oppidum).

19 Az 1552. évi portaösszeírás szerint a Külső-Szolnok megyét alkotó Kishevesi terület legnagyobb települése volt 76 jobbágytelkével, noha ekkor a török már közülük 10-et néptelenné tett.

20 Népesedési adatai:

21 a) Év: 1552 1576 1623 1672 1686 76 jobbágytelek 68 családfő 37 telkes jobbágy 3 zsellér 18 telkes jobbágy 5 zsellér 4-5 család Év: 1687 1714 1716 1716 1746 elpusztult 16 család 25 család puszta 50 fő b) Év: .1786 1828 1869 1880 324 1396 3184 3643 Év: 1890 1900 1910 1920 4721 5162 5430 5973 Év: 1930 1941 1949 1960 5760 6826 7033 7835 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teszik pusztává a népes helyet. 1714-ben Orczy István ad megszállására engedélyt, és 1713-16 között betelepül, községszervezet is létrejön (bíróját ismerjük). 1716 végén újra puszta (praedium) és ismét pásztorok használják legeltetésre határát.

22 1719-ben az Orczyak csárdát építenek, amely 1730-ban is megvan.

23

1740-ben pestisben fertőzött tiszaroffiak számára vesztegzárnak jelölik ki a fegyverneki kocsmát.

24

1746-ban a canonica visitatio szerint 42 római katolikus, 8 kálvinista és 6 luteránus lakosa van, 1767-ben pedig 200 római katolikus és 4 kálvinista felnőtt lakost említenek.

25 Ezek majorsági cselédek. A továbbiakban egészen 1845^6-ig majorsági cselédek, dohányosok, pásztorok a puszta lakosai. Ekkor gr. Szapáry József és neje br. Orczy Anna Felső-Fegyvernek pusztán Bács és Torontál megyei német telepesekkel végleg benépesítette és létrehozta az Annaházának, illetve Szapárfalvának nevezett települést.

26 Annaháza új telepesei az 1845. évi telepítési szerződés értelmében Szapáryéktól örök áron vásárolhattak maguknak földet, holdját 50 ezüst forintért.

27 Ezzel szemben Szapárfalva lakói nem voltak földművelők, csupán kézi munkából éltek, földvásárlást számukra nem tettek lehetővé és ezért elszéledtek. Fegyvernek másik része, az ekkor Baldácsy tulajdonában lévő rész, magyar település, az 1740-es évek óta felszaporodott magyar cselédek, uradalmi béresek, feles dohányosok, házhelytaksát fizető árendások telephelye.

28

1879-ben az ittmaradt svábok (német telepesek) már nyelvileg is elmagyarosodtak.

29