Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

BEVEZETŐ ; . 15 vichL. leírásaira támaszkodtunk. A tényleges fejlődést 1852-től 1962-ig több évi metszetben adjuk meg táblázatosan. A táblázat összeállításához az alábbi forrásokat használtuk: Palugyay I. 1854. III. kötet, Sipos O. 1880., A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája I. Bp. 1897., Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben I. Bp. 1936., illetve a Damjanich Múzeum Helytörténeti Adattárának: H: 1920 ltsz-ú községi adatlapjait, amelyek az 1952-1957, és 1962. évre vonatkozóan tartalmaznak adatokat. A felhasznált cédulák a Szociológiai Intézet űrlapjainak fotókópiái. Az állatállomány alakulását szintén táblázatba foglalva vö. bevezető hivatkozással szemléltetjük. Ez a táblázat az alábbi forrásokra támaszkodik: SZML Conscriptio (1766) I. 5., Palugyay I. 1854. III. kötet, A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája I. Bp. 1897., Az 1910. évi népszámlálás adatai, Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben, 1942., 1952., 1957. és 1962. évi adataink pedig a Damjanich Múzeum Helytörténeti Adattárának H: 1920 ltsz-ú községi adatlapjai, amelyek a Szociológiai Intézet fotókópiáinak űrlapjai. Valamennyi táblázatnál értékelő megjegyzéseket is teszünk, néhány mondatban rávilágítva a fontosabb tendenciákra. Megjegyzéseinket az alábbi munkákra támaszkodva tehettük meg: Szolnok megye néprajzi Atlasza (SZMNA) I. 1. és I. 2., Szabó L. A jász etnikai csoport. Szolnok, 1974. (Kézirat), Fodor F. A Jászság életrajza. Bp. 1942., Belíon T. Karcag város gazdálkodása (földművelés), Szolnok, 1973., illetve számos, a múzeumok adattárában lévő, elsősorban kéziratos dolgozat, illetve publikált község-monográfia. A Tisza menti településeknél és a Nagykunság községeinél lényegesnek tűnt a tájátalakító munkákkal való részletesebb foglalkozás. Ha adatszerűen térünk ki e változásokra, mindig egyedileg meghivatkozzuk. Egyébként Károlyi Zs.-Nemes G., A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I—II. Bp. 1975. című munkáját használtuk általában. Tájrajz a Jászság esetében csak ritkán került rögzítésre, mert ezt feleslegessé tette Fodor F. közkézen forgó ilyen szempontú munkája. 8. Ipar, kereskedelem: A fejezeten belül először az iparügyet, majd a kereskedelmet tárgyaljuk. Első adataink általában a malomiparra vonatkoznak. Ezt követi a céhek létrejöttének rajza. A céhek adatait az eddigi legteljesebb összefoglalásból: A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere (szerk.: Éri István), I—II. Bp. 1975-76. című munkákból vettük. Ezt alkalmanként egészítettük ki más hivatkozott adatokkal. Ezt követi egy táblázat, amely az egyes iparosokat számszerűen és iparáganként tünteti fel. Forrásai a következők: céhekre vonatkozóan a már említett céhkataszter, esetenként az 1828. évi összeírás táblázatairól készített mikrofilm SZMLFLT: 5. a-d jelzettel. 1852: Palugyay I., 1854. III., 1879: Sipos O. 1880, városoknál a 20 legfontosabb iparágra vonatkozóan 1911-ből: a Szolnokon megjelent Közgazdaság című folyóirat táblázatos kimutatása az 1911. ápr. 25-i szamának 9—11. p.-a., 1925: SZML. Községi Adattár. 1925. évi összeírás. Alispáni iratok. 1123/926., s néhol Scheftsik Gy: 1935. községi adatait. A városoknál és nagyobb helyeknél az SZML anyagából hiányzott az 1925. évi adatfelvétel, s ezért adtuk meg az 1911. évi 20 leglényegesebb iparágat. A városok iparának fejlődésében 1900 után a nagyobb ipari üzemek (malom, téglagyár, fatelep stb.) kaptak jelentőséget, s a kézműiparosok végtelen felsorolását (3^100 főt is eléri a számuk) már elhagytuk. A felszabadulás utáni időszakban az államosítás időpontjának tisztázása jelentett feladatot, illetve a szocialista iparszerkezet 1951-52. évi megszilárdulása, amikor is az állami, a szövetkezeti és a magán kisipar jelenléte jellemzi már az egyes községeket. Ennek az állapotnak a rögzítéséhez az SZML MTVB Ipari Osztály iratait használtuk fel. 1960-as adatainkat pedig, melyekkel az adatsort zártuk, a KSH Szolnok megyei igazgatósága községi törzslapjairól dolgoztuk fel. A kereskedelem XVIII. századi adatai főként a kocsmákra és mészárszékekre vonatkoznak. Ezek szórvány adatok. Szükségesnek láttuk 1852-ből a Palugyay I. 1854. IIL, 1879-ből Sípos O. 1880. adatainak közlését a boltok, kocsmák, vendéglők számára vonatkozóan. A XVIII. és XIX. században a városi joggal együtt kapott vásártartási jog, az 1876-os megye megalakuláskor a nagyközségi ranggal együtt nyert heti vásár, esetleg vásártartási jog megemlítését fontosnak