Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

146 CSEPA Az oktatást kezdetben a licentiátusok, majd a plébános, 1760-tól pedig kántortanító vezette. Az iskola egyben a tanító lakása is volt. A község első névről ismert „Oskola-Mestere" Balázsi János volt. 1801-ben új parochia épült és a régit, „cantori és oskola-háznak" adták át

101

. 1853-ban a katolikus egyháznak külön fiú- és leányiskolája lett

102

. 1881-ben került először megválasztásra a csépai iskolaszék. 1883-ban gazdasági ismétlőiskolai oktatás is elkezdődött (délután). 1888-ban az iskolaszék a kántor-tanítói állást szétválasztotta

103

. 1894-ben a katolikus iskolába 432 tanuló járt, s 3 tanteremmel és 1 testgyakorlásra alkalmas helyiséggel rendelkezett. Felszereltségét mindössze 3 tábla, 136 falikép, 4 falitérkép, 1 földgömb és egy kis könyvtár alkotta

104

. 1908-tól a tanítók egyházközségi fizetésük mellett államsegélyben is részesültek. Ekkor az osztályok megosztásának bevezetését már nem lehetett tovább halasztani, s a tanítók létszáma is 9-re emelkedett

105

. A felszabadulás előtti évtizedekben egy-egy osztályban 80-90 gyermek tanult. A hiányzások aránya 20-40% között váltakozott

106

. Az iskolai élet alakulását jól mutatják az alábbi adatok

107

: Ev; tantermek tanulók száma száma 1 176 4 432 ( + 116 ismétlős) 8 ? 8 460 ( + 111 továbbképzés) 9 464 ( + 106 továbbképzés) 7 441 ( + 136 továbbképzés) 7 369 10 332 protestáns tanítók óvodai iskola száma: termek tanulói (protestáns) száma száma óvónők 1852 1894 1908 1925 1930 1940 1950 1960 24 23 15 l(-) 3(1) 8(1) 8(-) 8(1) 78131 (nyári) 1 (képesítés nélküli) 1 2 (szerzetes) 1960-ban egy nevelőre már csak 26 tanuló jutott. A tanítás azonban három különálló épületben folyt továbbra is. Az I. számú iskolában 5 tanterem, 2 szertár, iroda és úttörőhelyiség, a II. számúban 3 tanterem, a Ill-ban 1 tanterem, 1 tornaterem (öltözővel) és 1 politechnikai helyiség volt. Az intézet 1500 kötetes ifjúsági és 800 kötetes nevelői könyvtárral rendelkezett

108

. Az oktatás fejlődése az írni-olvasni tudók számának növekedését nagyban segítette. A 6 évnél idősebb lakosságnak ezek 1880-ban 37, 1900-ban 54,5, 1930-ban 87,1%-át tették ki/ 1930-ban az írástudatlanok száma 403, 1949-ben 204, 1960-ban 120 volt

109

. Az iskolán kívüli művelődés is döntően az egyház és az uralkodó osztály érdekét szolgáló községi vezetés befolyása alatt állott. A századfordulótól a tucatnyi egyházi társulat mellett Olvasóegylet (1879-től), Önkéntes Tűzoltótestület (1901-től), Gazdakör (1906-tól), Katolikus Ifjúsági Egyleti Dalárda és Műkedvelő elnevezésű színjátszócsoport, Sportkör, továbbá Ipartársulat (1932-től Iparoskör), Polgári Céllövő Egylet, Vadásztársaság és más egyesületek adtak lehetőséget szórakozásra, valamint bizonyos szakmai és egyéb ismeretek elsajátítására

110

. A felszabadulás után a különböző pártok ifjúsági szervezeteinek sokrétű egyesületi próbálkozásai 1950-től a helyi DISZ-szervezet irányításával egységesebb, tartalmasabb kulturális és