Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

CSÉPA 139 megváltoztatják: a címerpajzs fölé - a virágdíszítés helyett - a nemességet magában is jelképező ötágú koronát metszették

35

. A reformkorban sok kisnemes kapott betelepedési jogot a közösségtől, mivel az ingatlanok birtoklásához ekkor már elég volt csupán a nemesi származás igazolása is. 1848-ban 51 csépai nemzetőr vett részt a délvidéki harcokban

36

. A közteherviselés bevezetése és a szabadságharc bukása után a falu állami közigazgatás alá kerüléséig Csépa csaknem teljesen a régi életét élte, de már mint szabad paraszti közösség. 1873. február 17-én nagyközséggé alakult, s faluszervezete az egységes alapelvek s/erint módosult

37

. Önkormányzatának sok eleme azonban tovább élt egészen 1950-ig, különösen az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés kísérőiként kialakult népi közigazgatási szervek: legeltető közbirtokosságok, hegyközségek működésében

38

. 1863-ban a nagy aszály évében a községet még tűzvész is sújtotta, 22 ház teljesen elpusztult. 1866-ra kiépült az Alsó-Tiszazug első gátrendszere, de a 4 méter magas töltés a nagyobb áradásnak nem tudott ellenállni, s így 1876-ban 160, 1879-ben 86,1881 tavaszán további 29 ház vált a víz martalékává

39

. A teljes ármentesítés 1894-ben következett be, s ez lehetővé tette a tagosítás végrehajtását is (1902).

40 A század végén a rossz életkörülmények, a munkalehetőség hiánya a szegényparasztságot mind fogékonyabbá tette a szocialisztikus tanítások befogadására és a szervezett tevékenység kialakítására. Az 1897. évi szervezkedésükről a rendőrség is tudomást szerzett

41

. A világháborús veszteségek, a szigorú rekvirálások, a munkabérek leszállítása az elszegényedett községet különösen súlyosan érintették. 1918 őszére egyre élénkebbé vált a politikai élet. Megalakult a Nemzeti Tanács helyi bizottsága is, de jelentős változások nem történtek. Az elkeseredett szegények a szomszédos uradalmakból juhokat, sertéseket hajtottak el és szétosztották az éhezők között. Erősödött a földet követelő mozgalom. 1918 decemberében megalakult a községi Földművespárt, 1919 februárjában a Földmunkás-Szövetség, továbbá a kisiparosok és a szellemi dolgozók szakszervezete

42

. A Nemzeti Tanács működésének ellenőrzésére létrejött az új forradalmi hatalom csírája is, a Csépai Munkástanács. A Szociáldemokrata Párt március 2-án tartotta alakuló gyűlését. A balratolódás a Nemzeti Tanács helyébe lépő Néptanács megválasztásával folytatódott

43

, s a proletárhatalom létrejöttének hírére március 25-én a Munkás és Paraszttanács megalakításához vezetett. A direktórium elnöke Ballá Sándor vincellér lett. Az intézőbizottsággal egy időben jött létre a Magyarországi Szocialista Párt helyi szervezete, melynek taglétszáma hamarosan elérte a 120 főt. A proletárhatalom csépai szervei sikeresen nyúltak a gazdasági, politikai és kulturális élet szervezésének nehéz feladatához (a rend helyreállítása, élelemosztás, termelés megszervezése, földrendezés beindítása, tájékoztató és ismeretterjesztő előadások, árvízvédelem). A román csapatok 1919. május 5-i bevonulása megállította ezt a munkát. A direktórium a végső percekig a helyén maradt, miközben a falu régi vezetői az ellenség fogadására készültek

44

. A megszállók rekvirálásai, önkényeskedései és a május 13-i árvíz miatt az elkeseredés leírhatatlan méreteket öltött. A Vörös Hadsereg július 20-i ellentámadása során a román csapatokat kiszorították a Tiszazugból, de hamarosan végleg felülkerekedett az ellenforradalmi intervenció. 1919. augusztus végére teljesen visszaállt a régi közigazgatás, amely odaadóan segédkezett a proletárhatalom vezetői elfogásában. A román megszállás 1920. február 23-ig tartott. Az ezt követő ellenforradalmi megtorlás újabb rohama az előzőt is felülmúlta. Ennek esett áldozatul, vált rokkanttá Sáros Lajos direktóriumi tag.

45 A súlyos adóterhek alatt (1922-ben a pótadó elérte az egyenes adó 70%-át) a község csak nagyon lassan tudta a háború és az árvíz okozta veszteségeket pótolni. A lakosság életszínvonala csak 1929-re haladta meg a háború előttit. A gazdasági válság újra mélypontra juttatta a termelést és tovább siettette a lakosság elszegényedését. 1 q búza ára 20-ról 6-7 pengőre esett, a férfinapszám pedig 60-80 fillérre.

46 Ez nagyfokú elvándorláshoz vezetett. 1931^41 között 568 ember