Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

rajtok, hanem harmad ízben, midőn készületlen volt, hirtelen berontottak országába, úgy hogy neki serege nem lehetvén, hátat kellett fordítania az átkozott tatároknak, és így azok országa nagy részét, az embereket leölve, ellenség módjára földúlták: miért is, ha őt be akarná fogadni és szabadságban tartani, magát és embereit kész volna neki alávetni és rokonaival, véreivel és barátjaival s minden marhájával és ingó javaival Magyarországba bejönni és őt a catholicus hitben követni. Mit hallván a király, igen nagy örömmel telek el, mind azért, hogy ily, vele eddig szinte egyenlő fejedelem, hatalma alá akarja vala magát vetni, mind mivel végrehajthatá tervét,... annyi lelket megnyerve; s így a követeket, nem csekély ajándékokkal megtisztelve elbocsátván, említett Kötény királyhoz követeket s azokkal hithirdető barátokat külde, izenvén hogy őt és embereit kész befogadni s kérelmét teljesíteni, akaratjának szabad tetszése szerint. Elég az hozzá, miután a követek ide s óda többször jártak, említett Kötény embereivel útnak eredé, hogy Magyarországra jöjjön. A király pedig csudálatos hatalmassággal országa határáig elejébe mene, annyi kitüntetést és tisztességet tévén neki és embereinek, hogy azon ország lakói ember emlékezetét haladó időtől fogva se nem tettek, se nem láttak. Végre, miután sokaságuk miatt egy helyt könnyedén nem maradhattak, mivel hogy kemény és durva, hódolni nem tudó népek valának, ne hogy a magyarokat, vagy azok őket bántsák, tisztjei közül ada nekiek egyet, ki őket vezesse, s mindnyáj oknak, kik mind mondák, cselédeiken kívül mintegy negyvenezren valának, költséget szolgáltasson, országa közepéig." * * * Magyarország történetének forrásai. I. kötet II. füzet. Rogérius siralmas éneke. Fordította: Szabó Károly. Pest. 1861. 3-5. •. • * * * IV. Béla nagy örömmel értesült Kötény elhatározásáról, hogy ura lehet egy olyan nemzetnek, mely nem sokkal azelőtt félelmetes birodalmat alkotott. Az adott körülmények között íontos volt a honvédelmi szempont is, inert a kunokat részint saját hatalmának biztosítására, részint a tatár veszedelem elhárítására íelhasználhatta, mint könnyű íegyverzetű, lovas sereget. Rogérius mester, váradi kanonok „Siralmas énekében" írta le a tatárok pusztítását, s a kunok betelepedését. Művének a legelső, augsburgi 1488-i kiadásában a kunok betelepedésének időpontjául 1242. év szerepel. Rogérius a kunok befogadásának az évében azonban tévedett, amelynek okára Katona István: História eritica regum Hungáriáé stírpis Arpadianae című munkájának V. kötetében (833. o„ megjelent 1783-ban Pozsonyban és Kassán) adott részletes magyarázatot. Bizonyos, hogy a tatárok betörése és a sajói ütközet 1241-ben történt. Ezt azonban időben megelőzte a kunok betelepedése, s csak azután érkezett hír a tatárok közeledéséről. Rogérius tévedését bizonyítja az is, hogy Kötény kun királyt 1241-ben - még a tatárok betörése előtt - meggyilkolták, amiért a kunok elhagyták Magyarországot és Bulgáriába mentek. y Űjbóli visszatérésükre csak néhány év múlva, 1244-ben, a tatárok kivonulása után került sor. Ekkor telepedtek meg a kunok véglegesen hazánk földjén. Az eredeti latin szöveget közli Mátyás Flórián: Históriáé Hungaricae íontes domestici. Pars IV. 45-87. 9