Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VII. Összegzés
társadalom struktúráját teljes mértékben lerombolja, és helyette létrehozza a marxista ideológiai elvárásoknak megfelelő szocialista társadalmi tagolódást.620 Eddig többnyire csak az iparosítás két évtizedének gazdasági vetületéről esett szó. De a szocialista iparosításnak komoly társadalmi ára is volt. Már rögtön az I. ötéves népgazdasági terv kezdetén (illetve annak előkészítése során is) leszögezték, hogy a gazdaságon túl jelentős feladatként hárul a pártra a társadalom átalakítása, átszervezése. A korabeli politikai ideológia minél kevesebb önálló egzisztenciát szeretett volna látni a társadalomban akár az ipar, akár a mezőgazdaság, akár a kereskedelem terén (lásd kisiparosok, önálló gazdálkodók és tanyáik, valamint a kiskereskedők esete). Sokkal jobbnak látták, ha szinte kizárólag - marxi értelemben vett - bérmunkásság dolgozik az állam kezében lévő gyárakban, illetve „szervezett keretek között” dolgozó parasztok a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Ideológiailag is fontosnak tartották a társadalom proletarizálását, még ha azt egy „kulákvárosból” kiindulva kellett is végrehajtani (pl. Jászberény esete). A jelentősebb nagyiparral nem rendelkező területekre még úgy is előszeretettel terveztek nagyüzemeket, amennyiben azoknak egyelőre csak „foglalkoztató” szerepe lett volna (pl. Mezőtúr esete a TERINT terveiben). És itt jutottunk el a teljes foglalkoztatottság dogmájáig: a teljes foglalkoztatottság megteremtése mindenképpen előnyös volt a munkanélküliség felszámolásában, viszont komoly feszültségeket okozott például a nők esetében. A Szolnok megyei és országos példákon keresztül nyomon követhettük, hogy a nők munkába állításához való görcsös ragaszkodás milyen feszültségekkel járt. A női munkaerő tömeges elhelyezéséhez elsősorban olyan iparágakban kellett volna új vállalatokat létesíteni, amelyekben a nők foglalkoztatási aránya elméletileg igen magas lehetett (tehát a sokáig kevés hangsúlyt kapó könnyűiparban és élelmiszeriparban). A két évtized alatt a társadalom átrétegződési folyamatának legfőbb összetevői a munkás-alkalmazotti réteg kiszélesedése, a szövetkezeti tagsággal új társadalmi-gazdasági csoport megjelenése, valamint az önállóak és a segítő családtagok arányának háttérbe szorulása voltak.621 Szolnok megye szocialista iparosítása következtében nemcsak az ipari termelés emelkedett a II. világháború előtti érték többszörösére, hanem a megye országon belüli ipari súlya is számottevően növekedett (1%-ról 3%-ra). Igaz, alapvetően nem ezt tervezték a budapesti gazdaságirányító szerveknél: ennél lényegesen komolyabb felzárkózásról esett szó az iparilag elmaradott megyék esetében. Amennyiben csak az alföldi megyék körében vizsgálódunk, akkor elmondható, hogy Szolnok megye a beruházott ipari javak értékét 620 VALUCH T. 2002. 98. p. 621 Vö. LUKÁCS P. 1971. 14-15. p. 296
